Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pikófélék családja – Gasterosteidae
PIKOFELEK CSALADJA Gasterosteidae Az északi félteke vizeiben széles körben (Európa, Algéria, Észak-Amerika) elterjedt, apró termetű halak. Fő előfordulási területüket a tengerek parti sávja és a félig sós vizű tengeröblök képezik. Ismeretesek anadrom populációk is, amelyek ívásra a tengerből édesvizekbe, a folyótorkolatok csendesebb részeire vonulnak. A teljesen édesvízi életmódra áttért állományok Európa és Észak-Amerika alföldi jellegű, sekély tavait és csatornáit népesítik be, a tengerektől általában A HÁROMTÜSKÉS PIKÓ Gasterosteus aculeatus L. Egyéb neve: tüskés pikó. (48. színes ábra) LEÍRÁS A fej nagy, a test orsó alakú, a faroknyél rendkívül vékony, közepén a farok alatti úszótól a farokúszóig jellegzetes él húzódik. Szája felső állású. Pikkelyei nincsenek. A hasat a toroktól majdnem a végbélnyílásig terjedő csontpajzs védi. A test két oldalán 30—35, a faroknyél felé fokozatosan csökkenő méretű csontlapocska található. (A csontlapocskák száma, a faroknyélen lévő él és a nászruha alapján több formáját különböztetik meg. A hazánkban eddig előkerült példányok a trachura formához tartoznak.) A mellúszók igen fejlettek, a hasúszók tüskévé csökevényesedtek, a farok alatti és a farokúszó viszonylag kicsi. A hátúszó előtti tüskék száma 3 (kivételesen 2 vagy 4). Egy kisebb tüskét a farok alatti úszó előtt is találunk. Színezete az élőhelytől és az évszaktól függően erősen változó. A hát általában szürkés, az oldalak télen ezüstös színűek, később szürkésfeketék, a has fehér. Az ívási időszakban a nemek színezete jellegzetesen eltérő. A hím fejének alsó része és hasa élénk vörös. A nőstények hátán sötét keresztcsíkok jelennek meg. nem nagy távolságra. A gyorsabb folyású vizeket kerülik. Pikkelyeik nincsenek, a test kisebb-nagyobb részét jellegzetes csontlemezkék boritják. A hátúszó előtt néhány kemény tüske, a szájban mind az alsó, mind a felső állkapcson apró fogak találhatók. Valamennyi fajra jellemző a fejlett ikra- és ivadékgondozás. Gazdasági jelentőségük általában közvetett. Hazánkból egyetlen faj ismeretes. ELTERJEDÉS Európában gyakorlatilag minden tengerparttal rendelkező országban megtalálható, keleten egészen a Fekete-tenger és az Új-föld vonaláig. A Kaszpi-tengerből és az Arai-tóból hiányzik, hasonlóképpen Szibéria északi partvidékéről is. A Csendes-óceán partvidékén a Bering-szorostól Koreáig terjedt el. Észak-Amerikában az Atlanti- és a Csendes-óceán mentén egyaránt megtalálható. Svájc, Ausztria és Csehszlovákia vizeiben nem őshonos, akvaristák által végzett telepítések nyomán jelent meg. Hazánkban az előfordulást egyértelműen bizonyító első példányt 1956-ban Budapestnél fogták a Dunából (Sterbetz 1957). Azóta Budapest környékén, Verőcemarostól Ercsiig többször is fogták (Bottá és mtsai 1981)*. Berinkey (1960) állításával szemben biztosra vehetjük, hogy a háromtüskés pikó nem az Al-Dunáról vándorolt fel vizeinkbe, hanem a Bajorországban és Bécs környékén sorozatosan végzett telepítésekből származik. 155
