Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)

Tőkehalfélék családja – Gadidae

TŐKEHALFÉLÉK CSALÁDJA Gadidae A család tagjai kevés kivétellel tengeri halak, ame­lyek főleg az északi félteke vizein élnek. A világten­gerek halászatában meghatározó jelentőségű hal­család. Általában nagy termetű, ragadozó életmó­dot folytató halak. Testüket apró cikloid pikkelyek borítják. Az úszókat kizárólag lágy sugarak alkot­ják. A hasúszók a mellúszók előtt helyezkednek el (torok állásúak). Úszóhólyaguk zárt. A halbioló­gusok a családon belül három alcsaládot külön­böztetnek meg a hátúszók száma és az állón talál­ható a bajuszszál alapján. A hazánkban is előfor­duló menyhal a Lotinae alcsaládba tartozik. A MENYHAL Lota lota L. Egyéb nevei: kutyahal, méhal, ményhal, nagyagyú hal, tarka meny(hal), törzsökhal. (47. színes ábra) LEÍRÁS Testformája leginkább a harcsáéra emlékeztet. A feji rész jellegzetesen békaszerűen lapított. Foltos, meglehetősen nyálkás testét rendkívül apró pikke­lyek fedik. Két hátúszója a testmagasságához ké­pest alacsony. Közülük a második egészen a farok­úszóig ér. Farok alatti úszója ugyancsak hosszú, és pontosan a második hátúszó alatt helyezkedik el. Jellegzetes a páros úszóknak a más halfajoknál megszokottól eltérő sorrendje — a hasúszókat köz­vetlenül a garat alatt találjuk, tehát megelőzik a mellúszókat. Az orrnyílások előtti apró bőrnyúlvá­nyok és az áll középső részéről lelógó szakáll minden kétséget kizáróan mutatja a menyhal rend­szertani hovatartozását, rokonságát a világtenge­rek halászatában oly jelentős szerepet játszó tőke­halakkal. Testének alapszíne a háti részen és az oldalakon barnászöld, sötétbarna, a has felé haladva ritkuló sötétbarna márványzattal. A has szennyesfehér. A két hátúszó, a mellúszók, a farok alatti és a farok­úszó foltozott. ELTERJEDÉS Általánosan elterjedt az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében. Dél-Európában a Bal­kán-félszigeten csak a Dunában él, de a torkolatvi­dékről már hiányzik. Olaszországban csak a Pó- medence folyóiban fordul elő. Az Alpokban a pisztráng szinttájon egészen 1200 méteres tenger­szint feletti magasságig felhatol. Édesvizeken kívül megtalálható a félsós vizű folyótorkolatokban is (pl. a Balti-tengernél). Hazánkban — az erősebben szennyezett szaka­szokat kivéve — valamennyi nagyobb folyóban megtalálható. A patakokban általában csak az első vagy második éves ivadékkal találkozunk. A Bala­tonban ritka, a Kiskörei víztározóban viszonylag gyakoribb. Alaposabb vizsgálat esetén egészen bi­zonyosan számos vizünkből előkerülne. » BIOLÓGIA A menyhal tipikus hidegvíz-kedvelő halfaj, ami jól tükröződik élőhelyében, egész életmódjában, de különösen szaporodásbiológiájában. Kedveli a ke­152

Next

/
Thumbnails
Contents