Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Törpeharcsa-félék családja – Ictaluridae
TÖRPEHARCSA-FÉLÉK CSALÁDJA ICTALURIDAE A Eredetileg Észak-Amerika mérsékelt égövi és szubtrópusi édesvizeiben elterjedt halcsalád. Európában 1871-ben kezdődött néhány fajuk meghonosítása és századunk első évtizedében már a földrész legtöbb országában kialakultak önfenntartó állományok. A hazánk vizeiben 1902-től élő törpeharcsák egyes morfológiai bélyegei — mindenekelőtt a farok alatti úszó sugarainak száma — eltérnek az Észak-Amerikából származóknál leírtaktól, mégis el kell fogadnunk, hogy a vizeinkben évtizedek óta élő állomány az Ictalurus nebulosus fajhoz tartozik. A morfológiai jellemzők változása valószínűleg az új élőhelyhez való alkalmazkodás következménye. A fekete törpeharcsa (Ictalurus melas) behozatalára 1980-ban került sor. Táplálékuk rendkívül változatos, a növényi anyagoktól egészen a halakig. Valamennyi fajra jellemző az ikragondozás és a rövid ivadékgondozás is. A TÖRPEHARCSA Ictalurus nebulosus LeSueur Egyéb nevei: kuszaharcsa, törpe. (45. színes ábra) LEÍRÁS Teste vaskos, első része hát-hasi irányban, hátsó része pedig oldalról lapított. Feje és szája nagy. A száj körül 8 bajuszszálat visel. 2 bajuszszál a szem és az orrnyílás között, a két leghosszabb a száj- szögletben, 4 pedig az alsó ajkon található. A hátúszó és a farokúszó között kicsiny zsírúszó van. A farokúszó jól fejlett, szegélye enyhén bemetszett. A mellúszók és a hátúszó első sugara kemény tüskét alkot, amelynek valószínű rendeltetése a ragadozók elriasztása. Fontos megkülönböztető bélyege, hogy a mellúszó kemény tüskéje a belső élén Gazdasági szempontból igen jelentős halak. A nagyobb testű fajokat tógazdaságokban és iparszerű körülmények között is termelik. A sporthorgászok körében Észak-Amerikában és Európában egyaránt népszerűek. Laboratóriumi kísérleti állatként is meglehetősen széles körű az alkalmazásuk. A FAJOK MEGHATÁROZÁSA — A mellúszótüske belső éle a csúcs kivételével erősen fogazott. A hátúszó hártyája világos: törpeharcsa (Ictalurus nebulosus) ... 138. oldal — A mellúszótüske belső éle sima, legfeljebb tövéhez egészen közel találhatók gyenge fogak. A hátúszók hártyája sötétszürke: fekete törpeharcsa (Ictalurus melas) 140. oldal erősen fogazott, csak közvetlenül a csúcsnál sima. (Idősebb példányoknál e fogazat lekopott lehet, de még így is jól felismerhető.) A hosszú farok alatti úszó szegélye domború. A test csupasz, a pikkelyek hiányoznak. 55. ábra: A fekete törpeharcsa (felül) és a törpeharcsa (alul) mellúszó tüskéje [Scott és Crossman 1973* nyomán] 138
