Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért

A XIX. században az Oderán, a Felső-Rajnán és Tiszán végzett szabályozási munkálatok, amikor még ismeretlenek voltak a vizekről szóló tudomány törvényszerűségei, súlyos károkat akaztak.35 Walcher volt az első, aki ezt a jelenséget megállapította, de nem tudott rá tudományos magyarázatot adni.

Az utasítás 10. pontja az átlós folyami építményekről, az úgynevezett gátakról szól, és feladatul jelöli meg a mérnököknek, hogy akadályozzák meg, hogy a kőtörőkben vízbe dobálják az apró követ, mert ezáltal tudtukon kívül megváltoztatják a partok megerősítésére, a folyó egyenesítésére szolgáló építmények rendeltetését. Ez a tény jelentős a hidrotechnika története és folyóinkon való alkalmazása vonatkozásában. Mivel az utasítást a Közép-Duna-medence folyóin végzett hidrotechnikai munkálatok esetében is alkalmazni kellett, valószínű, hogy az átlós építményeket nálunk is ismerték és alkalmazták a XVIII. század második felében.

A következő pont a vesszőnyaláboknak a folyópart megszilárdításában való alkalmazásáról szól.

A 12. pont az alacsonyan fekvő árterületek megvédését tűzi ki feladatul a mérnököknek, valamint a mocsaraknak lecsa- polás útján történő termőfölddé tételét. Hogy milyen módon és mértékben, erről az utasítás nem szól, ezért nehéz megállapítani, hogy milyen hidrotechnikai intézkedésekre gondoltak a szerzők, és hogy nagyobb méretű vagy csak helyi jellegű szabályozási munkálatokra gondoltak. Erre a kérdésre csupán közvetett válasszal szolgálhatunk. Ismeretes ugyanis, hogy a Közép-Dunán, a Száván, Tiszán és mellékfolyóikon csak 5—6 évtizeddel később kezdődtek a nagyobb méretű szabályozási munkálatok. Ebből megállapítható, hogy a XVIII. század végén csak helyi jellegű védelmi hidrotechnikai intézkedéseket tettek, vagyis csupán a folyók egyes rövidebb szakaszain emeltek kisebb töltéseket és csapolták le a mocsarat. A hidrotechnikai beavatkozások elsődleges feladata a hajózás biztosítása volt, míg a lecsapolási munkálatok másodrendűek, kísérőmunkálatok voltak, a gyéren lakott vidékek lakossága és a megművelt területek védelme szempontjából, abban az időben, amikor ezeket a területeket betelepítették, Mária Terézia és II. József uralkodásának idején.

35. »Korábban, a múlt században az a tévhit uralkodott, hogy a folyókat minél jobban ki keli egyenesíteni. A Rajnát így helyenként 24 százalékkal rövidítették, egyes helyeken 50 százalékkal is. Az Odera 20—40 százalékkal lett rövidebb. Ezeknek a munkálatoknak a következményei gyorsan megmutatkoztak. Az alsó szakaszokon nagy árvizek keletkeztek és gátrombolás is volt, mint például a Tiszán is«. M. Nesic, i. m., 244. o. A Tisza szabályozásának módját élesen bírálta Jovan Stefanovic- Vilovski, az első szerb hidrológus is. Erre a témára egy sor cikket írt a XIX. század második felében. Lásd: N. Petrovió, 1. fejezet, 2. lábjegyzet.

73