Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért

Bár első pillantásra nem tűnik különösebben jelentősnek, a 13. pont a vízimalmokra vonatkozó fontos kérdést rendszabályozza. A vízimalmok abban az időben roppant fontosak voltak, tekintettel a búza- és kukoricaliszt jeelntőségére az élelmezésben. A búzaliszt jelentőségét az emberi táplálkozásban csak a sóéval lehetett összehasonlítani. Termelése és forgalmazása az állam hatáskörébe tartozott, és a monarchia fontos jövedelem- forrása volt.

A vízimalmokon kívül voltak még szélmalmok és úgynevezett szárazmalmok, amelyeket lovakkal forgattak. Üzemanyagként a víz megbízhatóbb volt a szélnél és jóval olcsóbb az igás- állatoknál, de volt egy komoly hátránya is. A másik kettővel ellentétben a vízimalmok károsan hatottak a part szilárdságára, a vontatóutak állapotára, így a hajózás feltételeire is. Ezért az áruforgalomban és hajózásban érdekelt bécsi központi adminisztráció külön figyelmének tárgyává váltak, és érthető, hogy a 13. pontban ismételten foglalkoznak olyan kérdéssel, amelyeket egy korábbi császári rendelet is tartalmaz.

Az utasításban a mérnököket felhatalmazták arra, hogy szigorúan ellenőrizzék a vízimalmok munkáját és a molnárok magatartását. Engedelmük nélkül nem lehetett új malmot építeni vagy a régit áthelyezni. Külön technikai intézkedéssel kellett biztosítani, hogy a vízimalmok ne gátolják az ár ellenében való hajózást, és a vontatóköteleket akadály nélkül át lehessen felettük emelni.36

Mária Terézia az utasítás meghozatalának évében halt meg. Tudomásunk szerint II. József idejében nem hoztak új rendelkezéseket, amelyek ezt helyettesítették vagy kiegészítették volna. Erre nem is volt szükség, mert az utasítás becikkelyezésekor a hatalom már úgyis a jövendő, lelkes és ambiciózus uralkodó kezében volt.36a

A folyókról és hajózásról szóló törvényerejű rendelet részletezésével az volt a célunk, hogy megismertessük az olvasót a hidrotechnika fejlettségi fokával és a Dunán dolgozó mérnökök

36. A vízimalmok helytelen terepmegválasztásának és szakszerőtlen építésének káros következményeit a Moraván jelezte és tanulmányozta Anta Aleksic szebiai hidrológus is. »A Moravka elnevezésű vízimalmok — írta Aleksic —, amelyekből ma is sok van folyóinkon, különösen a Moraván, csak kárt okoznak a folyórendszerben«. »A vízimalmokat nem építik racionálisan, és hogy a vízfolyást felgyorsítsák, a malmosok ún. keresztgátakat készítenek cölöpökből, deszkákból és löszből, amelyek segítségével gyors vizet vezetnek a malomkerékhez. Ilyenkor zátonyok keletkeznek a gátak mögött, és omlasztják a partot, ahol a vízimalmot építették. Amikor egy helyen így elrontják a vizet, máshová költözködnek.« M. Nesicet idézve, i. m., 53. és 93. o.

36,-a M. Kostic, i. m. 289. o.

74