Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért
A hajózásról és a folyamok hajózhatóságáról szóló szabályozó okmánynak technikai vetülete is van, jelentősége a Közép- Duna-medence vízgazdasága, vízépítészete és hajózása történetében. Nézzük, melyek a legfőbb technikai jellemzők. Ha összevetjük Gruber és Walcher hajózási igazgatók javaslattervezetét, az utasítás végső megszövegezésével, kiderül, hogy ez a szabályozó okmány magában foglalja mindkét tervezetet, alapelveit és elképzeléseit, ás a Mura karbantartásáról szóló javaslatok egyes elemeit. Walcher több figyelmet szentelt a hidrotechnika szakkérdéseinek, míg Gruber inkább a jogi viszonyokat, a mérnökök és a többi személyzet szolgálati kötelezettségeit taglalta. Walcher tervezete művelt és tapasztalt szakemberre vall, amit Gruberről nem lehet elmondani. A végső megszövegezés, amely a bécsi központi szervek szakemberei igyekezetének eredménye, rendszerezett, áttekinthető és szakmai szempontból kidolgozott. Nyelvezete tekintetében messze felülmúlja Walcher és Gruber tervezetét. A végső megszövegezés anyaga 14 pontot foglal magában. Amint a továbbiakban kiderül, az utasítás első része a mérnökök kötelezettségeit és jogait határozza meg, elsősorban a hegyi terepek és malmok tulajdonosaival szembeni felhatalmazásait. A második az anyagi vonatkozású, a harmadik pedig a technikai vonatkozású kérdéseket taglalja. Ez a rész, valamint Walcher tervezete híven tükrözi a vizekről, elsősorban a folyókról szóló tudományág fejlettségi fokát a XVIII. század végi osztrák birodalomban. Az utasítás első részének első pontjában minden mérnököt a »leghatározottabban figyelmeztetnek«, hogy tartsa be az 1773- as utasítást, a valamivel későbbi pátenst a hajózás feltételeinek javításáról, valamint a legfelsőbb szervek és a hajózási igazgatóság időnként kiadott szabályait. Aki nem tartja be a szabályokat, a »legnagyobb felelősséggel tartozik« — áll az utasításban. »Minden mérnök a legszigorúbb alárendeltséggel viseltessék az igazgatóság és a vezető mérnökök (dirigierender Ingenieur) iránt, az igazgatóság vagy a vezető mérnök parancsa nélkül semmit sem csinálhat önkezdeményezésből.« Ha valamelyik mérnök »megtagadja az engedelmességet«, megkapja a »kiérdemelt büntetést«, sőt, elbocsáthatják szolgálatából. A hajózás és a folyók hajózhatósága fenntartásán dolgozó adminisztrációban katonai fegyelmi rend uralkodott, ami összhangban volt az abszolút monarchia általános viszonyaival és feltételeivel, különösen egy olyan összetett és mély ellentéteket magában hordozó országban, mint amilyen a Habsburg-birodalom 62