Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért

volt. A császári rendelettel előírt szigorú fegyelmet a folyókon uralkodó helyzet határozta meg és a hajózási szükségletekkel összhangban a zűrzavaros állapot felszámolását kellett elősegítenie, amelyet nemcsak a szeszélyes természeti erők, hanem a hűbéres társadalom politikai és társadalmi-gazdasági viszonyai is előidéztek. Az utasítás szigorú rendelkezései magyarázzák a folyókon és vízi közlekedésben uralkodó partikularizmus, a zűrzavaros helyzet és a szervezetlenség felszámolására irányuló törekvéseket. A szigorú fegyelem Vajdaság vízgazdasági szervezetében az első világháború utáni időig fennállt.

A 3. pont kiegészítette és részben enyhítette az előbbi kettőt. Általa jogot kap minden mérnök, hogy bizonyos esetekben javaslatokat tegyen vagy ellenjavaslatot vessen fel, ha a vezető mérnöktől vagy az igazgatóságtól olyan feladatot vagy parancsot kap, amely ellentétben áll tapasztalatával és a terepi viszonyokkal. Feltételezhető, áll az utasításban, hogy minden hasznos javaslatot elfogadnak a felsőbb szervek, de nem kell szem elől téveszteni, hogy az igazgatóságnak és a vezető mérnököknek »jobb betekintése van és nagyobb tapasztalattal rendelkeznek«, így a felsőbb szervek által elütött javaslatokat nem szabad megvalósítani. Ezek szerint az alárendeltség és fegyelem betartása ellenére is megengedték a terepi mérnököknek, hogy javaslatokat tegyenek és a munkában fejlesszék a kezdeményezést.

A 4. pont Joseph Walcher tervezetéből származik. Ez tulajdonképpen az előző pont részletes kidolgozása. A terep alapos ismeretére kötelezi a mérnököket, hogy ne váljanak irodamollyá, bürokratává. »A mérnökök kötelesek, áll a 4. pontban, hogy évente legalább kétszer, szükség esetén gyakrabban is, különösen jégzajlás és magas vízállás után körüljárják a rájuk bízott szakaszt, feljegyezzék a folyómeder változásait, a vízállást, a partok állapotát, a partcsuszamlást, a hajózást gátló szembetűnő akadályokat, a veszélyes helyeket és a többi figyelemre méltó körülményt, és erről a szükséges intézkedések megtétele végett jelentést adjanak az igazgatóságnak vagy vezető mérnököknek«.

Az 5. pont meghatározza a mérnökök kötelezettségeit és jogait közvetlen árvízveszély esetén, ha sehogyan sem áll módjában engedélyt vagy utasítást kérni az igazgatóságtól vagy a vezető mérnöktől. Ilyen kivételes esetekben, amikor az idejekorán tett intézkedésektől függ a veszélyállapot kimenetele, a mérnök saját felelősségére cselekedhet, de erről a lehető legrövidebb időn belül köteles jelentést tenni.

Ugyanebben a pontban határozták meg, hogy mit köteles tenni a mérnök, ha a hajósok, tutajosok vagy a földbirtokosok új, a parton vagy mederben keletkezett veszélyes helyekre hívják

63