Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

jobbágyoknak, a főurak és általában a hűbérrendszer kárára, érthető, miért tértek át a magyar hűbérurak II. József uralkodása után az ellenállásból a nyílt lázadásba.

A II. József halála utáni magyarországi helyzet teljes megvilágítása kedvéért néhány statisztikai adattal érzékeltetjük Magyarország társadalmi és nemzetiségi keresztmetszetét. A legújabb kutatások szerint a szélesebb értelemben vett Magyar- országnak (Horvátországgal, Szlavóniával, Erdéllyel és a határ- őrvidékkel) a XIX. század nyolcvanas éveiben 9 millió 250 ezer lakosa volt, ebből 496 ezer nemes, túlnyomó többségben magyar nemzetiségű. A magyarok száma az úgynevezett Szent Ist- ván-i Magyarországon mindössze 3 milliót tett ki, tehát az összlakosság 32 százalékát. A külön jogokat élvező nemesség a magyar lakosság 6 százalékát tette ki Magyarországon, ami túl magas arányszám a többi európai hűbérállamhoz viszonyítva.21 Természetesen a közép- és kisnemesség volt a legszámottevőbb. Jogainál fogva előnyöket élvező, gazdasági ereje tekintetében viszont nagyon is egyenlőtlen és sokrétű volt a magyar társadalomnak ez a rétege. A nagyszámú kisnemesség körében sok családot csak jogai által lehetett megkülönböztetni a jobbágyoktól. A közép-, részben a kisnemesség számára is a tisztviselői állás számított az egyetlen lehetséges pénzforrásank. Mivel sokan nem tudtak németül, őket is érzékenyen érintette a hivatalos nyelv megváltoztatása.

Nagybirtokosokból, mágnásokból, grófokból és bárókból nem volt sok — 99 grófi és 88 bárócsalád létezett.22

Az összlakosságnak mindössze két százalékát alkotta a polgárság (kereskedő, iparos, vállalkozó és nemesi címmel nem rendelkező értelmiségi); holott Alsó-Ausztriában (Béccsel e- gyütt) 6,5 százalék, Csehországban 5,5 százalék, Franciaországban a XVIII. század végén 12 százalék, Angliában pedig 21 százalék volt az arányszámuk. A manufaktúra munkásainak száma tekintetében még rosszabb volt a helyzet. Magyarországon a manufaktúra fejletlen volt, és ezért csak kevés munkást alkalmazhatott.

Nehezen húzható meg a határvonal a városok és a falvak között. A városi lakosság nagy része földműveléssel is foglal21. Vörös Károly, La Hongrie a la Fin du XVIIle Siécle, Annales Historiques de la Révolution frangaise, Nr 212, 167—177. 0., Párizs 1973. — Úgyszintén: Szekfű Gyula, Magyar történet, VII. füzet, 63. o. E történész szerint 1839-ben a nemesek száma 680 ezer volt.

22. Vörös K. i. m.

45