Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XVII. fejezet. A világ csatornái és útjai történetének rövid vázlata. Összehasonlító áttekintés
építkezés e területén elért eredményeit és tapasztalatait.21 Robert Estienne francia gondolkodó 1553-ban jelentette meg Guides des chemine de France (A francia utak ismertetője) című könyvét, amely nagy érdeklődést keltett. A szerző megállapította, hogy Franciaországnak 17 000 angol mérföld (27 200 km) hosz- szúságú útja van, ám ezek igen elhagyatottak, rosszak, sőt, siralmas állapotban vannak. Jelentéktelen részük, az úgynevezett királyi utak ki voltak kövezve. Európa más részeiben sem volt jobb a helyzet. Angliában sem, ahol egy 1555-ben hozott törvénnyel az utak karbantartását teljesen decentralizálták, a róluk való gondoskodást a városokra és az út menti településekre bízták. Ilyen helyzetben — amely különben jellemző volt a feudális középkorra — egységes, folyamatos, hogy ne mondjuk, tervszerű közlekedési politikáról egyáltalán nem lehetett szó. A XIV. század elején Európában még a nagy nyugati államokban sem voltak szilárd burkolatú utak, amelyek a kocsiközlekedésre alkalmasak lettek volna. De még a XV., sőt a XVI. században sem! A korszakalkotó földrajzi felfedezések után a nagy tengeri utak megnyitása és forgalomba állítása, a távoli tengerentúli országokkal való kereskedelem megindulása azonban már megkövetelte a szilárd, kocsiközlekedésre alkalmas utak kialakítását Európában is. Enélkül ugyanis nem alakulhatott ki a világpiac sem, amely lényeges szerepet töltött be abban, hogy Európában kifejlődjenek majd győzedelmeskedjenek a tőkés termelési viszonyok. A folyamhajózás fejlődése, a mesterséges vízi- utak és a szilárd utak megépítése a szárazföldön az infrastruktúráját képezte egy olyan gazdaságnak, amely természetes történelmi folyamatként, belső immanens törvényei szerint haladt a feudális társadalmi rendszer történelmi tagadása és bukása felé, függetlenül mind a széles néptömegek, mind a társadalom és az állam uralkodó struktúráinak akaratától, tudatától és szándékától.22 A helyzet a XVII. században Franciaországban fokozatosan megváltozik, az abszolút monarchia megalakulásával és megszilárdulásával párhuzamosan. IV. Henrik idején a csatornaépítés iránti érdeklődéssel együtt nagyobb figyelmet szenteltek az út21. Az építészeti szakkönyvek azon szerzői és azon gyakorlati építészek között, akik P. Vitruvius római építész, a De architectura című 10 kötetes szakkönyv szerzője (i. e. a 16—13. esztendőben) munkáiból indultak ki, említik Andreas Palladiót (1518—1580), Vincenzo Scamozzit (1552—1616), B. Castellit (1577—1644) és Guido Togliettát. Lásd: Hisotry of Technology ... 520—536. o. 22. Marx, megmagyarázva történelem- és fejlődéselméletét, hangsúlyozza, hogy ,,a társadalmi mozgást természettörténeti folyamatnak fogja fel" ... melyet olyan törvények irányítanak, amelyek függetlenek az emberek akaratától, tudatától és szándékától, sőt megfordítván, maguk határozzák meg ezek akaratát, tudatát és szándékát... Marx, A tőke, 1. k. 21. o., Budapest, 1961. 470
