Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

változásokról, s részben a XVIII. század végi magyarországi viszonyokról is, abban az időben, amikor a Duna—Tisza-csatorna építésének ötlete megszületett.

5. A JOZEFINIZMUS VÁLSÁGA ÉS VÉGE

A Habsburg-birodalomban, az abszolút monarchia kiépítése és tökéletesítése folyamatában, a bürokrata hatalmi rendszer merevsége ellenére különböző tartalmú, jellegű és hatásfokú ellentétek jelentkeztek és halmozódtak fel. Az új hatalmi rendszer kikényszerített és mesterségesen megteremtett, látszólagos egysége nem helyettesíthette a természetes, valóságon alapuló összetartást, amit kisebb-nagyobb mértékben, az uralkodó feltételektől függően a közös nyelv biztosít még a nemzetek kialakulása előtt. II. József újításai nem enyhítették a birodalom egyes részei gazdasági és társadalmi fejlettsége közötti öröklött egyenlőtlenséget, helyenként csupán ideiglenesen áthidalták ő- ket. Ezeket a súlyos belső ellentéteket a monarchia bukásáig, 1918-ig sem tudták megoldani. II. József reformjai nem tudták kiszabadítani a bűvös körből a birodalmat, amelyben mesterségesen tartották az egyensúlyt, és ha az időnként felborult, erőszakkal ismét visszaállították.

A legnagyobb ellenállást Magyarország tanúsította, ahol még a XV. századtól a megyerendszer volt a hatalomszervezés politikai formája. A vármegyékben a világi és egyházi főnemesség gyakorolta a hatalmat, kevesebb város volt, és a polgárság részesedése a magyar társadalomban és hatalomhordozásban kisebb volt, mint a birodalom többi vidékén. A magyar parasztság semmilyen politikai jogot sem élvezett, elnyomott és kizsákmányolt volt, nagyobb mértékben, mint a Habsburg-birodalom többi országában.

Tudván, hogy szívós ellenféllel kapott össze, II. József csak 1784-ben terjesztette ki reformjait Magyarországra is. Az országot nyolc körzetre osztotta, ezek élére parancsnokokat állított, lényegesen csökkentve a vármegye hatalmát. A vármegyék így például az igazságszolgáltatási jogot is elveszítették, Az, hogy a magyar és latin helyett a németet tették meg hivatalos nyelvvé, általános elégedetlenséget váltott ki. A királyi helytartóság székhelyét ugyan Pozsonyból Budára helyezték át, de a nemességgel dacolva és az uralkodó elszántságát bizonyítva, hogy akaratát következetesen véghezviszi, II. József személyes rendeletére Szent István koronáját, a magyar állam szimbólumát 1784- ben Bécsbe vitték. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 1785-től a nemesség is adófizetésre kényszerült, és a felvilágosult abszolutista II. József különféle intézkedésekkel könnyítéseket adott a

44