Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

dasági, társadalmi és politikai viszonyokat — II. József magas vámtételeket (60 százalékig is) szabott ki a belső igényeket nem kielégítő termékekre, s betiltotta az olyan árucikkek behozatalát, amelyeket az örökös tartományokban is előállítottak. A szerény életmódra hajló II. József ferde szemmel nézett az arisztokrata körök fényűző életvitelére. Szálka lett a nemesség szemében, és fordítva, azok is az övében. Aláásta helyzetét a főrendnél, mielőtt még a társadalom másik oldalán azt megszilárdította volna. A még mindig erős hűbéres társadalmi viszonyok ütközőpontjában állt, melyet nem sokkal halála előtt Franciaországban megdöntötték.

Az Oroszországgal és az Oszmán Birodalommal kötött kereskedelmi szerződések új távlatokat nyitottak az osztrák kivitel előtt. Az 1784-es szerződésben Törökország minden korábbinál nagyobb jogokat biztosított az osztrák kereskedőknek.19 Mégis új háború tört ki a két ország között.

Tekintettel a tényre, hogy a Közép-Duna-medence fontos szerepet játszott II. József terveiben, a Száva, Duna és mellékfolyói hajózásának fejlesztése, valamint a folyami utak karbantartása még jelentősebb helyet kaptak, annak ellenére, hogy F. J. Maire terveit nem valósította meg.

II. József uralmában, mint már említettük, fontos szerepet játszott az egyházi és vallási kérdésekben kialakított politikája. A Rómával folytatott döntő harca után a valamikor korlátlan hatalmú katolikus egyház az állam ellenőrzése alá került, ami a pravoszláv egyházzal már korábban megtörtént. A türelmi rendelet, vagyis az összes, az állam által elismert és ellenőrzött vallás és egyház egyenjogúsítása, valamint a zsidótörvény, amely ennek a népcsoportnak is megadta a jogot az iparosszakmák kitanulására, egyetemi tanulmányok folytatására és gyáralapításra, ugyancsak kihat a termelőerők és áruforgalom fejlesztésére. A 400 megszüntetett kolostor épületeinek egy részét az állam- kincstár magánszemélyeknek adta el, manufaktúra- és gyáralapításra.20 Fia hozzáadjuk, hogy a császárság nyugati részéből mind több, hűbéri kötelezettségek alól csak részben felmentett alattvaló hagyta el a falut, és a nehéz munkafeltételek és kizsákmányolás ellenére a manufaktúrában és gyárakban keresett munkát, teljes képet kapunk az osztrák gazdasági folyamatokról és

19. Die Kapitulationen und Handelsvertäge der Türkei, Österreichisches wirtschaftspolitisches Archiv, IX. Jg., 1909. H. van Houtte, Contribution a l’histoire commerciale des Etats de l'empereure Joseph II (1780— 1790), Vierteljahresschift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte Bd. VIII, 1910. — A. Beer, Die österreichische Handelspolitik unter Maria Theresia und Joseph II, Wien, 1898.

20. K. und M. Uhlirz, i. m., 2. kötet, 395—397. o.

43