Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XVI. fejezet. Epilógus. A csatorna megteremtőinek sorsa a társaságból való elbocsátásuk után

E rajzok mellett rövid, de igen fontos jegyzeteket találunk. A füzet utolsó lapján megrajzolta saját síremlékét és rajta a sírfeliratot. A sírfelirat és a füzet utolsó lapján található többi szöveg is 1813-ban, Kiss József halálának évében készült. Tudván, hogy napjai meg vannak számlálva, kiábrándultán, beletörődve, az életben csalatkozva rótta e sorokat, megvetve az embereket és elszomorodva saját sorsa miatt.

Jól tudta, hogy »fáradt teste hamar lehanyatliik és jő az örök békesség«, ezért patetikusan üzente: »Ellenségeim, ne nyugtalanítsatok!« Mert az az ember, aki bátran összekötötte a Tiszát a Dunával, már elfáradt és megelégelte az életet. Mindezért »nem kapta meg a jutalmat és az elismerést«. Az egyedüli vigasza az a tudat, hogy »Magyarország és Bácska az elkövetkező számos évszázad alatt örömmel és háládatosan fejezi majd ki köszönetét . . . Bácska vármegye első csatornája megálmodójának, kezdeményezőjének és építőjének«. Fáradozásáért semmit sem kapott a privilegizált hajózási társaságtól, a kamara pedig, amelynek 42 évig hűségesen szolgált, csak egynegyedét folyósítja az őt megillető nyugdíjnak, amelyet az uralkodó rendeletével állapítottak meg. Kiss feljegyzése szerint évente mindössze 312 forint volt a járandósága. Ennek az összegnek a háromszorosát levonták a nyugdíjból, valószínűleg a végleges elszámolás után megállapított adóssága fejében.

Ebből a nyomorúságos nyugdíjból meg feltehetően megtakarított pénzéből a verbászi hajózsilip közelében épített egy szerény nyaralót, amelyet Josephsruhe (József békéje) névre keresztelt. Itt töltötte el utolsó napjait, és óhaja szerint itt a nyaraló közelében temették el. Verbászi sírján ismét ott van a felújított, piramis alakú sírkő a sírtáblával és felirattal, amilyent maga óhajtott. A fennmaradt sírkövön azonban a felirat valamelyest eltért attól a szövegtől, amelyet Kiss József fogalmazott meg, de a lényege megmaradt. Kiss eredeti sírfelirata így hangzott: Itt nyugszik Kiss József, nemzetisége magyar. Hogy halhatatlan, a Ferenc-csatorna bizonyítja. Hogy halandó, e hideg márvány.27

Mivel tudatában volt, milyen nagy és tartós művet alkotott, nem tudott beletörődni keserű sorsában. Mindenekfelett aggasztotta egyszülött fiának, Mihálynak és unokájának, Gyulának, a családfa »elszáradt ága sarjainak« a sorsa. Mély elkeseredéssel írja, hogy sem fiára, sem unokájára nem várnak jobb napok, nem

27. O. Sz. K. OKT Germ. 10, Kiss, József, Stammbuch. A sírkövön a »magyar nemzetiségű« helyett ez áll: »Magyar nemes«. Hozzáírták még: Született Budán, 1748-ban 14 nappal április hó calendaerje (első napja) előtt (azaz 1748. márc. 19-én). Meghalt Zomborban, bácskai barátainál, március idusának harmadik napján (azaz 1813. március 13-án).

450