Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XVI. fejezet. Epilógus. A csatorna megteremtőinek sorsa a társaságból való elbocsátásuk után

kapnak köszönetét sem azért a nagy műért, amelyért az állam neki, Kiss Józsefnek adósa. Mivel a nyugdíj nem volt elegendő a két család eltartásához, Mihály, a magyar nemes, az egykor tehetős apa fia, a kiemelkedő szakember kénytelen ispánként elhelyezkedni az egyik kincstári birtokon, amelyet a privilegizált hajózási társaság bérelt. Kiss Józsefnek tehát semmije, vagy úgyszólván semmije sem maradt jókora birtokából és a 42 évi kamarai szolgálatából származó nyugdíjból. Feltehető, hogy Kiss Gábor sorsa sem volt jobb.

Csodálkozhatunk-e azon, hogy Kiss József életének utolsó éveiben ezt a latin szólást vallotta magáénak:

Fac bene, dolebis — Tégy jót, megbánod.

Mindennek ellenére élete végéig éberen figyelemmel kísérte a köz- és a gazdasági élet eseményeit, mindig új megoldások után kutatva. A Széchényi Könyvtárban levő hagyatékában fennmaradt az állami közigazgatás legmagasabb szerveihez küldött néhány javaslatának másolata arról, hogyan küzdje le a Habsburg-birodalom a nyomasztó pénzügyi nehézségeket.

451