Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
Ez azt jelenti, hogy a telepes falvak, például Apatin parasztjai, ha egy egész telket birtokoltak, évente 105 kézi robottal tartoztak a társaságnak. Egy robotot 10 krajcárral számítva, ezt a kötelezettségüket évi 10,5 forintra válthatták fel — ez az ösz- szeg minden paraszt számára jelentős volt. A magyar kamara elutasította a társaság követelését, megállapítva, hogy a robot elvesztését kellő mértékben ellensúlyozza az a tény, hogy 1802 után a földnélküliek száma a bácskai kincstári birtokokon 1822 háztartással gyarapodott, és hogy a telepesek háztartásaiból 1 548-cal több van, mint 1802-ben. Csak az új földnélküliektől a társaság évente 32 796-tal több robotot hajtott be, mint amennyit a szerződésben előirányoztak. A társaság lényegében minden földnélkülitől évente 18 robotot kapott, ami megfelelően pótolta az apatini veszteséget. így hát a kamara elutasította a társaság panaszát.21 Egyazon gazdasági szervezet keretein belül összevegyültek a kapitalista gazdálkodási formák és a feudális kizsákmányolási módszerek. Ez a körülmény — amely a feudalizmus válságáról és felbomlásáról tanúskodott — mindenképpen lassította az egész terület gazdasági fejlődését, kedvezőtlen hatással volt az alárendelt parasztság anyagi helyzetése, fékezte a kapitalista viszonyok és a belső piac kialakulását, és csökkentette azt a hasznot, amelyet a csatorna jelentett ilyen szempontból. 3. VISZÁLY A MAGYAR KAMARA ÉS A TÁRSASÁG KÖZÖTT A bácskai kincstári birtokokon a termőföld mellett mintegy 50 000 hektár erdő is volt. A társaság a többi földdel együtt az erdőket is igyekezett hasznosítani. Az erdők iránt a társaság természetesen másképpen viszonyult, mint a tized beszedése vagy a regáléjogok felhasználása iránt. A faállomány gátlástalan kiirtásának lehetőségei igen nagyok voltak. A magyar kamara, felmérve ezt a veszélyt, doroszlói székhellyel erdőgazdasági hivatalt (Waldamt) hozott létre az erdők feletti legfelsőbb ellenőrzés céljából. A hivatal a budai legfelsőbb erdőgazdasági ellenőrnek (Forst—Ober—Inspektor) volt alárendelve, aki viszont a magyar kamara szerve volt. A doroszlói erdőgazdasági hivatalnak az erdőkitermelés feletti felügyeleten kívül még egy feladata volt: gondoskodott az új területek fásításáról, különösen a tölgyfaerdők telepítéséről. 21. C. U„ 25. füzet, 1823. XI./151., 1—22. föl. 417
