Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
A társaság juhtenyésztéssel is foglalkozott, és 1826-ban Kúla és Béla pusztáin 8 700 juha volt.18 Bérbe vette az apatini sörgyárat és a kúlai pálinkafőzőét. A magyar kamara bizottságának megállapítása szerint 1826-ban mindkét üzem igen rossz állapotban volt, nyilvánvalóan azért, mert a bérlők lelkiismeretlenül kezelték.19 A társaság különben is igyekezett minél kevesebb pénzt befektetni a kibérelt birtokokba és minél nagyobb hasznot húzni belőlük. Jellemző példaként megemlítünk egy viszonylag jelentéktelen dolgot, amelyről magának az uralkodónak kellett döntenie. A társaság 1802-ben, a birtokok bérbevételekor két tűzoltószivattyút is kapott, amelyeket a kúlai és a zombori határban használtak. 1817-ben, amikor a szivattyúkkal kapcsolatban viszály keletkezett, a készülékek használhatatlanok voltak, pedig a fennmaradt iratok tanúsága szerint éppen ez idő tájt nőtt a gyújtogatások okozta tüzek száma. A társaság nem volt hajlandó új szivattyút beszerezni. A magyar kamara a szerződés 6. szakaszára hivatkozva ezt megkövetelte tőle, hangsúlyozva, hogy köteles „megakadályozni” a kincstári birtokokon levő javak mindennemű csökkenését”, tehát a tűz okozta károkat is. Az uralkodó, aki elé az ügyet végleges döntésre felterjesztették, elrendelte, hogy a birtok igazgatósága javítsa meg a 2 régi szivaty- tyút és szerezzen be 4 újat, a szükséges eszközökkel együtt.20 A társaság mint a birtokok bérlője jogot kapott a tized beszedésére, amelyet a kamarai zsellérek kötelesek voltak fizetni a kamarának. Profitéhségében a bérlő, mint minden kapitalista vállalat, igyekezett minél többet kisajtolni a kamarai parasztokból. Ez természetesen összeütközésekhez vezetett a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak között. A viszályba a magyar kamarának is be kellett avatkoznia. Példaként megemlíthetjük az apatini község és a privilegizált hajózási társaság közötti konfliktust. Ez 1819-ben keletkezett és több évig elhúzódott. Miről volt szó és mi váltotta ki a viszályt? Az apatini község 19 1/2 jobbágytelket községi legelővé tett, és megszűnt ezek után pénzbeni térítést fizetni a társaságnak. A bérbe vett birtokok igazgatósága a társaság nevében követelte, hogy az apatini község három évre, 1815-től 1818-ig fizessen 1 028 forintot és 27 1/2 krajcárt kártérítésként a 6 171 3/4 elvesztett kézi robotért; egy robotot tíz krajcárral számítva. 18. Ugyanott. 19. Ugyanott. 20. C. U„ 25. füzet, Nr 502. 1817. IV./218. sz„ 331—334. föl. Egyes dokumentumokban a bácskai kincstári birtokok igazgatóságát ugyancsak Bacser Güter Pachtungs Gesellschaftnak, vagyis a bácskai birtokokat bérlő társaságnak nevezik. 416
