Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
resen a szerződéses bérletet; az 1811-től 1823-ig terjedő időszakban adósak maradtak 458 959 bécsi forinttal és 46,5 krajcárral. Az adósságnak pontosan egyharmadával tehát a kincstárnak voltak adósak. Az udvari kamara elnöke felhatalmazást kapott, hogy a társaság központi igazgatóságával beszélje meg az adósság visszafizetésének módját. A tárgyalás után, amely egészen 1825- ig elhúzódott, az elnök azt a javaslatot tette a kamarának, hogy 100 000 forintra csökkentsék az összeget, vagyis hogy az adósság összegének 3/4 részét engedjék el.15 A részvényesek, akik a társaság eladósodottsága ellenére nagy nyereséget állapítottak meg maguknak, mindig számíthattak a kincstár segítségére, jóllehet az állam formális szempontból ezt nem volt köteles megtenni. Nem tudjuk pontosan, hogy a kincstári birtokok bérbevételéről 1802-ben megkötött szerződés szerint mennyi volt a bérlet évi összege. Feltehetően valamivel több mint 200 000 forint, tekintettel a birtokok tízévi átlagos bevételére és a társaság 1802- ben tett ajánlatára, hogy ezt az összeget fizeti bérlet címén. Mivel tudjuk, hogy a társaság adóssága 1811-től 1823-ig 458 959 bécsi forintra duzzadt, kiszámíthatjuk, hogy évente a kamaránál 38 000 forinttal adósodott el, ami az ossz adósság ösz- szegének mintegy 20 százaléka. Amikor 1825-ben megkezdődtek a tárgyalások a magyar kamara és a társaság között egy 14 évre szóló új szerződés megkötéséről, a kamara évi 270 000 forintot követelt, nem sokkal többet annál, mint amennyi valószínűleg az előző időszak bérlete volt.16 A társaság 1802-ben a birtokok bérbevételével megkapta az e birtokokkal kapcsolatos összes regálejogokat is, az italkimérés és az őrlés jogát, a vadászati és a halászati jogot stb. Hogy élhessen ezekkel a jogokkal, a társaság a jelekből ítélve számos objektumot építtetett — kocsmákat, malmokat stb. Amikor megkezdődtek a tárgyalások a bérleti szerződés meghosz- szabbításáról, ezek a létesítmények komoly problémát okoztak a kamarának. Ha nem köt új szerződést, akkor a korábbi szerződés értelmében ezeket meg kell vásárolnia a társaságtól, ha élni akar regáljogaival. Ha viszont nem vásárolja meg, e jogait csak formálisan gyakorolhatja, mert nem lesz hol italt kimérnie vagy búzát őrölnie, sem neki, sem a regáljogok esetleges új bérlőjének.17 15. Ugyanott. 16. Ugyanott. 17. C. U„ 25. füzet, 1827. IV./218. sz„ 1—76. föl. 415
