Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése

hüvelyknél (10,5 cm) nagyobb egy öl hosszúságon (1,89 m, illetve 0,055 százalék), hogy lehetővé váljék, hogy 40, sőt 50 bécsi mázsát (22,4 illetve 28 métermázsa) kényelmesen szállítsanak négy ló segítségével, anélkül, hogy a fogatokat megerősítenék azokon a helyeken, ahol az alpesi hágók kaptatói hosszúak«.

Ezután hangsúlyozták, hogy az útnak milyen előnyei lesznek. Mindenekelőtt előbb elkészül, mint a Kupa csatornázása. Másodszor, sohasem szünetel rajta a forgalom, valószínűleg arra céloztak, hogy Gorski Kőtár hosszú és kemény telei alatt a csatorna befagyna.

Az új privilégiummal átruházták a társaságra mindazokat a kiváltságokat, amelyeket a Kupa csatornázására és a Brodtól a három kvarneri kikötőig haladó út építésére ítéltek oda. Csupán két új pontot iktattak be. Az egyik értelmében az állam fenntartotta azt a jogot, hogy még az 50 évre szóló privilégium lejárta előtt megvásárolja az utat, ha úgy ítéli meg, hogy ez a tömegközlekedés fejlesztésének érdekében áll. Ebben az esetben az állam köteles lesz megtéríteni a társaságnak a befektetett tőkét és megfelelő kártérítést fizetni erőfeszítéseiért. A második pont ugyanerre a kérdésre vonatokzott, de arra az esetre, ha a kincstár a privilégium lejárta után vásárolja meg az utat. Ha a befektetett tőke, továbbá az adminisztráció és az út karbantartási költségeinek a levonása után bebizonyosodik, hogy a társaság évi tiszta profitja az elmúlt 50 évben átlagosan tíz százalékos volt, akkor a Lujza utat »ingyenesen kell átadni használatra a nagy- közönségnek« .

Nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés nem a társaság érdekét szolgálta. Az adminisztrációnak azonban nyomós érvei voltak és javaslatait, ha ellenállásba ütközött, nemcsak hogy meg tudta védeni, hanem rá is kényszeríthette a társaságra.

Miután a Lujza út elkészült, kiderült, hogy építése 1 500 000 forintba került.18 Ha az évi profit tíz százalékos volt, akkor a társaság, illetve a részvényesek az 50 év alatt a befektetett tőke után ötszörös tiszta nyereséget valósítottak meg.

A kincstár azonban csak 1881-ben tásárolta meg a Lujza utat,19 hét évtizeddel elkészülte után, két évtizeddel a privilégium lejárta és nyolc évtizeddel a rijekai vasútvonal (1873) megépítése után. A Lujza út gazdasági jelentősége és jövedelmezősége a tengerig vezető vasútvonal átadása után érezhetően csokis. Ugyanott.

19. Ugyanott, 131. o.

403