Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében
nálni. Maximilian Fremaut-nak egy korábbi tervéből kiindulva, a francia mérnök hajózható csatorna kiásását javasolta a Kupával párhuzamosan. A másik főút Bécset és a Dnyeszter folyót kötötte volna össze, részben a Maros folyó medrében haladva. Földrajzi iránya nyugat—kelet lett volna. A harmadik főút Trieszttől haladt volna északra Prágáig. Könyvében Maire azt állítja, hogy az általános terven kívül részletes terveket is kidolgoz, ezek azonban kettő kivételével ismeretlenek. Könyve alapján Maire-t mint mérnököt és építészt nem lehet megismerni, műve mégis figyelmet érdemel a gazdasági, a kereskedelem és a közlekedés fejlesztéséről vallott nézetei, valamint az általa kigondolt nagyszabású közlekedési rendszer pénzelésének megoldása miatt. Maire szerint tervét különösebb nehézségek nélkül ötven év alatt meg lehetett volna valósítani! A francia mérnök elképzelései természetesen nem valósultak meg, de értékelésünk szerint egyes dolgok tekintetében ő volt a Kiss fivérek előfutára. Az ő könyve alapozta meg Kiss József és Gábor munkáját, mert egyes ötletek mellett határozottan állást foglalt. Maire volt valószínűleg az első, aki a közvélemény előtt ismertette a kereskedelem és a hajózás összefüggését, valamint a csatornaépítés pénzelése legcélszerűbb módjának az egyéni pénzeszközök befektetését tekintette. Valamennyi korábbi tervet, állítja Maire, eltitkoltak a közvélemény előtt, és ő sem tudott hozzájuk férni, holott azok ismeretében és a korábbi helyes ötletek felhasználásával remélte elkészíteni tervét. Az előszóban Maire megemlíti, hogy 15 évig dolgozott a terven, de semmi reménye sincs arra, hogy új hazájában, Ausztriában ezt a tervet valaha is megvalósítja. A legtöbb esetben nem talált megértésre, és azt tapasztalta, hogy egyes igen befolyásos tisztviselők az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Voltak olyanok, akik tagadták, hogy a tenger szintje mindig alacsonyabb a folyók szintjénél, sőt állították, hogy a Soca és Száva összekötése a tenger magasabb szintje segítségével érhető el . . . Merkantilista elveket vallva, a francia mérnök nagy jelentőséget tulajdonított a versengésnek, a kereskedelem és manufaktúra leghatásosabb mozgatóerejének. Vízi úthálózatát jórészt a monarchián belüli versengés serkentésére és kibontakoztatására szánta. A korábbi merkantilista tanokkal ellentétben Maire elfogadta a fiziokraták alapelveit, melyek szerint a termelés fejlesztése ugyanolyan fontos, mint a kereskedelem és hogy ,,a 39
