Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

földművelés az alapja a tartós jólétnek és kiapadhatatlan forrása a valódi gazdaságnak és hatalomnak”. Külön figyelmet érdemel a mezőgazdasági termelő, a paraszt, mert ő a legerősebb támasza az államhatalomnak és erőnek. E tekintetben Maire és II. József álláspontjai megegyeztek. Haladóbb szelleműek voltak a klasszikus merkantilista tanoknál és a Kiss fivérek alapelveinél.

Elképzelése megvalósítása pénzelésének lehetőségeit részletesen elemezve Maire határozottan elvetette az ingyenes parasztrobot eshetőségét, ezt a módot ugyanis túlhaladottnak tekintette. Nem ellenezte viszont, hogy az állam fedezte az építési költségeket. Rámutatott, hogy az államkasszát ez alaposan megterhelné, de a befektetés rövid időn belül megtérülne, sőt, tetemes haszonnal járna. Ezzel a két lehetőséggel szemben a harmadik változatnak adott előnyt: az egyéni eszközök befektetése és a bérmunka mellett szállt síkra. A francia szakember lelkesen támogatta a bérmunkát, gondolván, hogy ilyen módon a népnél is jelentősebb pénzösszeg halmozódna fel, ami serkentené a termelést és az áruforgalmat. A bért, állította Maire, a munkaeredmények szerint kell fizetni, mert csak ily módon biztosítja a nagyobb termelékenységet.

Maire nem bízott abban, hogy önkéntes alapon összetoborozható a szükséges munkaerő. Javasolta a kényszermozgósítást és brigádok alakítását, melyekben a munkásokat munkájuk eredménye szerint fizetnék.

Teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy Maire-nek a csatorna- hálózat magán-részvénytársaságok bevonásával való megépítésére vonatkozó elképzelése kedvező hangulatot teremtett a hivatalos körökben és a pénztulajdonosoknál is. Ez a körülmény minden bizonnyal elősegítette a Kiss fivérek javaslatának elfogadását, előkészítette a terepet már hat évvel korábban, mielőtt azok tervükkel megjelentek volna.

A gyakorlat bebizonyította, hogy bérmunkásokat nagyon nehéz önkéntes toborzás útján alkalmazni. F. J. Maire többi derűlátó elképzelése is tévesnek bizonyult. Nagy terve nem véletlenül maradt megvalósítatlan. Lebecsülte az építés alkalmával jelentkezhető nehézségeket, a valóság pedig megdöntötte elképzeléseit, amelyek szerint részvényeseket könnyű lesz találni, a csatornákat különösebb gond nélkül lehet építeni, a befektetések gyorsan megtérülnek és nyomban évi 20 százalékos hasznot hoznak. Maire elsősorban kabinettudós volt, aki csak felületesen ismerte a vízépítészet gyakorlati kérdéseit és az osztrák gazdaság tényleges lehetőségeit. A tudományban inkább fantaszta volt, mintsem gyakorló mérnök.

40