Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése

Az udvari kamara beleegyezett a társaság kérelmébe, hogy kivételes esetekben, saját szükségleteinek fedezésére, szabad rendelkezésére bocsátják a természetbeni járadék címén kapott gabonamennyiség legalább egyharmadát, míg kétharmadát át kell engednie a kincstárnak az elmúlt kilenc év átlagos ára,26 nem pedig a piaci árak szerint, amelyek éppen a válságos években mindig magasabbak az átlagosnál. Azt is eldöntötték, hogy 12 év után módosítják az árakat és meghatározzák a további 13 évre a koncessziók lejártáig érvényes árakat.

Az udvari kamara még egy döntést hozott a gabonaárak kérdésében. A vegyes bizottság ülésének jegyzőkönyvében nyomatékosan hangsúlyozták, hogy »a társaság, miután befejezi és hajózhatóvá teszi a csatornát, jogot szerez, hogy a fennmaradt gabonamennyiséget jóval magasabb áron adja el« mint a kilenc évi átlag.

A jegyzőkönyv ezután részletezi a társaságnak a bérbe vett birtokot hivatalnoki apparátusával kapcsolatos kérdéseket, továbbá azon kamarai tisztviselők helyzetének és jogainak kérdését, akik megmaradnak hivatalukban, vagy akiket végkielégítéssel elbocsátanak, illetve nyugdíjba küldenek, jóllehet nincs ki szolgálati idejük.

A továbbiakban meghatározták a meglevő épületek és más létesítmények átvételét és karbantartását, az újak építését és ezek visszaadását a kamarának a bérlet lejárta után. A társaság kötelezte magát, hogy a magyar kamara helyett karbantartja a templomokat, az iskolákat és az egyházi épületeket (természetesen csak a katolikus egyházét), míg az úgynevezett patronátusi jog, vagyis ezen intézmények fenntartásának és a személyzetükről való gondoskodásnak joga továbbra is a magyar kamara illetékességében marad.

Jóval összetettebb volt annak a tizednek a kérdése, amelyet a kalocsai katolikus érsekség szedett be. A magyar kamara adatai szerint ez évente 14 970 forintot tett ki.27 Az érsekség követelte, hogy a jövőben is maga szedje be a tizedet a jobbágyoktól, akárcsak II. József reformja előtt, nyilván abban reménykedve, hogy ily módon többet sajtolhat ki az alattvalókból, mint a kamara. Végül is abban maradtak, hogy a jövőben ezt a társaság szedi be és a kamarának fizeti be a pénzt az eddigi összegben.

26. A magyar kamara számvevősége az alábbi átlagos árakat számította pozsonyi mérőnként: kétszeres gabona (Halbfrucht)=45 krajcár; árpa=27 kr; zab = 24 kr; kukorica=45 kr; köleskása=42 kr. Érdekes, hogy a bánáti búzát sokkal jobb minőségűnek tartották, mint a bácskait. A legfontosabb gabonaközpont Baja és Becse volt.

27. Az eladásra vagy ajándékozásra szánt települések nélkül.

381