Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

is szárnyalták, de nem akkor érkeztek, amikor az építőhelyen a legnagyobb szükség volt rájuk. A mezőgazdasági munkák be­fejeztével érkeztek a csatornára, amikor kedvezőtlenek voltak a feltételek a földmunkákra. Ezt a körülményt, ami jellemző volt azorka a viszonyokra, amelyek közepette a Duna—Tisza-csator- nát építették, egy évvel később Heppe is megemlítette, meg­kísérelve megmagyarázni azokat az okokat, amelyek miatt a csa­tornát nem sikerült befejezni 1799 elején, de még az év végén sem. Ehhez még hozzá kell adni, hogy szabad munkaerő igen kevés volt, és hogy kényszerintézkedésekkel a problémát többé nem lehetett megoldani. A Pest vármegye munkásaival történt eset ezt meggyőzően bizonyítja. Sem a jobbágyok, nem voltak hajlandók elhagyni telküket a mezőgazdasági munkák idején, sem a feudális nagybirtokosok nem akarták, de nem is merték őket erre kényszeríteni. A parasztot még mindig számos szál fűzte a földhöz, és a függőség különféle formái a feudális főúr­hoz. A „szabad” munkások, a kapitalista termelési viszonyok eme jellegzetes jelenségei, még mindig kevesen voltak ahhoz, hogy fedezzék a bácskai nagy mesterséges víziét építésének szük­ségletét. Pest vármegye jobbágyainak ellenállása lényegében az ő nagy sikerük volt. Mivel az eset késő ősszel történt, távozásuk az építésről nem keltett különösebb riadalmat az igazgatóságon. Heimerle például 1798. november 24-én Redlhez intézett leve­lében úgy vélekedik, hogy úgyszólván megkönnyebbülve fogadta a Pest vármegyei parasztok szétszéledésének hírét. Az idő egyébként is csapadékos volt és az építőhelyen még mintegy 4 000 munkás maradt! Ismét eljön majd a tavasz, és bízni kell benne, hogy Pest vármegye teljesíti ígéretét.91 Heimerle azon­ban joggal lehetett elégedett a maga munkájával. Akkor is, ami­kor a legtöbb munkás volt az építőhelyen, minden késedelem nélkül érkezett a pénz Zomborba, ami azt jelenti, hogy a bécsi igazgatóságnak sikerült megoldani a hitelek kérdését. Történt-e kedvező fordulat a munkaerő tekintetében a kö­vetkező, 1799. esztendőben? Hogy válaszolhassunk a kérdésre, felhasználjuk az említett év utolsó negyedévére vonatkozó, már említett összegező jelentés adatait.92 Redl 1799 szeptember végén és október elején bejárta a csatornát és megállapította, hogy az építőhelyeken dolgozó munkások száma 1 800 és 2 000 között van. A rossz idő miatt azonban több munkás számára nem is volna tennivaló. Két hó­nappal később, november 22-i levelében Redl arról számol be, hogy a kedvező idő ellenére csak 1 300—1 400 munkás van az 91. Ugyanott. 92. Ugyanott. 363

Next

/
Thumbnails
Contents