Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

építőhelyen, a foglyokkal együtt.93 A katonaságot többé nem is említi! Érdemes rámutatni azonban Redlnek arra a megállapítására, hogy a munkások kedvező időben naponta fél köböl földet ásnak ki. Valószínűleg az úgynevezett önkéntes munkásokra gondol, vagyis a bérmunkásokra, akik hatósági kényszer nélkül jöttek az építőhelyre. A korábbi helyzethez képest ez a mennyiség kétségtelenül igen nagy előrehaladást jelentett a munkatermelékenység tekintetében.94

Ennek kapcsán meg kell említeni Heppe mérnöknek, az építés műszaki vezetőjének azokat a már említett megfigyeléseit, amelyeket 1799 szeptemberében és októberében tett a csatorna meglátogatásakor. Ez alkalommal általános véleményt mondott a munkaerő-problémáról az 1798/1799-es időszakra vonatkozóan, vagyis miután az új igazgatóság már átvette az ügyek irányítását. Heppe úgy vélekedett, hogy Bácska és a többi vármegye „jóindulata” nem sok haszonnal jár, majd így folytatta: „Ismeretes, hogy a vármegyék számottevő támogatása alig két hónapra korlátozódik tavasszal és körülbelül ugyanennyi időre ősszel. Ez a segítség nem elegendő ahhoz, hogy a csatornán a kívánt mélységig folytassák az ásást, mert tavasszal a talajvizek miatt igen keveset, vagy jobban mondva egyáltalán semmi hasznosat nem lehet tenni; ősszel minden az időjárástól függ. A legkedvezőbb évszakot, a nyarat nem lehet kihasználni, mert a vármegyék munkásait a mezőmunkák kötik le.” Ez a világosan és tömören megfogalmazott megállapítás feltárja az építő- helyek munkaerő-helyzetének sebezhető pontját, amely akkor sem szűnt meg, amikor a vármegyei hatóságok eredményes intézkedéseket tettek, hogy valamiképpen enyhítsék a munkaerő- hiányt. Teljesen világos, hogy ez volt az alapvető ok, amiért ismét késett a csatorna befejezése. Ami a korábban észlelt hiányosságokat illeti, Heppe azt állította, hogy „jelenleg tudományos szempontból a csatorna állapota nem ad okot semmiféle aggodalomra, és ezért befejezése kizárólag az elegendő számú munkástól függ”.95

9. A BEFEJEZŐ MUNKÁLATOK A CSATORNÁN

Mivel a helyzet a munkaerő és a pénzügyek tekintetében viszonylag rendeződött, úgy tűnt, hogy sikerült leküzdeni a leg93. HKA, U. C„ 33. füzet, Nr 737., 1800. II./2. sz., 25—30. föl.

94. A rabokat egészen Grazból és Galíciából, meg a spielbergi börtönből vitték a csatorna építőhelyére. 1798. február elején Mailáth J. gróf, a Magyar udvari kancellária elnöke a galíciai udvari kancelláriához fordult azzal a kéréssel, hogy küldjék el a csatornára azokat a rabokat, akik már nem helyezhetők el a túlzsúfolt spielbergi börtönben. U. C„ 33. füzet, Nr 735., 1798. VI./83. sz., 268. föl. Lásd: U. C„ 33. füzet, Nr 735., 1798. VII./11. sz„ 273. föl.

95. C. U„ 33. füzet, Nr 737., 1800. II./2. sz., 25—30. föl.

364