Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
temberben ennek kapcsán arról tájékoztatta Redlt, hogy a jövőben kisebb összegekben és gyakrabban küldi majd a pénzt.60 Az említett év végén a társaság arra a következtetésre jutott, hogy hasznosabb, ha kisebb, mint ha nagyobb összegeket vesz fel, mert ha a nagy hitelező lemondja a kölcsönt, a társaság gondba kerül: hogyan szerezzen a régi, felmondott hitel lefizetésére új, nagy összegű hitelt.61 A bécsi igazgatóság pénzügyi operációi tehát nemcsak a hitel előteremtéséből álltak, hanem ezek törlesztéséből is, továbbá a kölcsönvett ösz- szegre és részvényekre járó kamat visszafizetéséből, mindezt az infláció és a tőkepiac meglehetősen rendezetlen viszonyai közepette kellett tennie. Az építkezés azonban semmiképpen sem maradhatott pénz nélkül, a munkások bérét okvetlenül ki kellett fizetni, mert enélkül még inkább súlyosbodott volna a munkaerőhiány egyébként is állandó égető problémája. Jellemző a társaság helyzetére az a levél, amelyet Heimerle küldött Redlnek, arra panaszkodva, hogy a pénzügyi kérdések megoldásával kapcsolatos nehézségek ,,oly sok gondot okoznak számára, mint eddig még soha”.62 A liechtensteini hercegségek továbbra is küldtek bizonyos összegeket hitelbe, úgyhogy októberig az összeg elérte a 30 000 forintot, ami nem volt különösen sok, de mégis jelentős olyan szempontból, hogy a társaság egyik nagy részvényesétől származott és hogy a pénz folyamatosan érkezett.63 Érdemes megemlíteni, hogy egy bécsi ügynök, név szerint Anton Giussani áprilisban külföldi hitelt ajánlott fel a kar- lovaci és a vukovári csatorna építésére. Mivel azonban a csatorna építését leállították, a hitelek pedig túl drágák voltak, Heimerle elutasította az ajánlatot.64 A hitelszerzés körüli minden nehézség ellenére az igazgatóság sohasem maradt pénz nélkül. Redl egyetlen jelentésében sem panaszkodott erre. Ez a tény egyebek között azzal a körülménnyel is magyarázható, hogy — 1798 novemberétől és decemberétől eltekintve — mindig kevesebb volt a munkás, mint amennyire szükség lett volna és mint amennyit megígértek. Redl például bízott benne, hogy áprilisban 5 000 munkás lesz az építőhelyen, nem számítva ide a katonákat. Ebben az esetben he60. C. U„ 33. füzet, Nr 736., XI./142. sz., 73—79. föl. és C. U„ Nr 736., XII./88. sz., 95—101. föl. 61. Ugyanott. 62. C. U„ 33. füzet, Nr 735., 1798. VII./14. sz., 283—294. föl. 63. Maga Heimerle a liechtensteini herceg udvari tanácsosa volt és nem a bécsi udvaré. 64. Ugyanaz, mint a 62. lábjegyzet. 353
