Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

det kell kiásni, mégpedig olyan évszakban, amikor általában nagy hiány van munkaerőben. Éppen a mezőgazdasági munkák idején alacsony a talajvízszint, amikor mélyebbre lehet ásni, viszont ek­kor van a legkevesebb munkás. Ezért a hátramaradt földmennyi­ség kiásásához még két-három hónapra lesz szükség.23 Nem sokkal azután, október 18-án Redl új jelentést küld Bécsbe. Mivel megáradt a Duna, és az idő esősre fordult, a mun­kálatok lassan haladnak, noha van elegendő munkás. Emiatt is­mét kénytelenek elhalasztani a bemeneti építmény befejezését, mégpedig »a jövő tavaszig, június közepéig, esetleg májusig«, feltéve, hogy állandóan 2000 munkás dolgozik a csatornán. Az építésvezető igazgató igen komor és borúlátó hangnemben fejezi be jelentését. Többé nem titkolhatja állandó gondját. Sokan haj­lanak majd kijelenteni: Redl is volt a csatornánál és semmit sem végzett24 Amikor 1798 november végén kedvezőbbre fordult az idő, Redl jelentéseit ismét fokozottabb derűlátás és és nagyobb ön­bizalom hatja át Bízik benne, hogy a Mosztongáig terjedő szaka­szon sikerül befejezni a csatornameder kiásását, amint megérke­zik a vármegyék által ígért 2000 munkás. Ha azonban a Duna nem apad le és nem sikerül kiküszöbölni a vizet a csatorna be­meneti szakaszából, akkor képtelenség lesz elhelyezni a hajózsi­lip kapuit. Redl valószínűleg azzal a gépszivattyúval tervezte ki­pumpálni a vizet, amelyet Szvoboda műszaki századostól sze­reztek be Bécsből.25 Heppe ezúttal nem osztotta Redl nézetét. A zsilipkapu el­helyezését nem tartotta megoldhatatlan feladatnak, amely a fo­lyótól függne. A legfontosabb a földmunkák befejezése, ha az­után másképp nem megy, a hátramaradt munkát a hajózsilipen erőltetett ütemben kell elvégezni!26 Ez a képzett szakember, aki a Duna—Tisza-csatorna építé­sénél szerzett új, értékes tapasztalatokat, több bátorságot muta­tott, mint Redl. Az egyik és a másik is több ízben optimista jósla­tokat adott az építés előrehaladásáról és a csatorna legbonyolul­tabb építményeinek közeli befejezéséről. Ennek jórészt a hiányos tapasztalat az oka, meg az a teljesíthetetlen ígéret, hogy a mun­kaerőproblémát a katonák odavezénylésével megoldják. Az állan­dó halogatás idegessé tette őket; a derűlátás elpárolgott, a mind­inkább úrrá lett rajtuk a pesszimizmus, a kishitűség. Kedvetlen­ségük és az eluralkodó kínzó bizonytalanság illusztrására említ­23. Ugyanott. 24. Ugyanott. 25. HKA, U. C„ 33. füzet, Nr 737., 1800. II./2. sz„ 25—30. föl. 26. Ugyanott. 341

Next

/
Thumbnails
Contents