Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
megmagyarázza a magassági alappont megállapításának módját. A magassági szintkülönbség megállapítására, írta, »kiindulópontként a Duna legalacsonyabb vízszintje feletti 42 láb magasságban levő elképzelt pontot vették, s innen kezdenek számítani a föld középpontja irányában. A Duna legalacsonyabb vízállása az 58. lábnál van; a tudományos bizottság 1797. február 12-i határozata értelmében a Monostortól a sztapári hajózsilipig vezető csatornaszakasz fenekét ugyancsak 58 láb szinten határozták meg; a Tisza legmagasabb vízállása 69 láb, a legalacsonyabb pedig 85 láb«.11 Kézhez kapva a szakértői bizottság véleményezését, Heppe nagyobb önbizalommal tehette meg az előkészületeket a szenttamási zsilip megépítéséhez. Augusztus 30-án megérkezett Zom- borba, de már másnap Redl társaságában továbbutazott Szenttamásra, hogy meghatározza a hajózsilip mikrolokáoióját.12 13 Redl szeptember 11-én Bécsbe küldött jelentésében megelégedéssel állapíthatta meg, hogy kijelölték a hajózsilip helyét, mégpedig Szenttamás közelében, s ami különösen fontos volt, kiszámították, hogy az ötödik hajózsilip olcsóbb lesz, mint az előzőek, de ugyanolyan megbízható. A szenttamási községgel sikerül roppant előnyös szerződést kötni az anyagszállítás, a töltések és a hidak építése tekintetében. Hatott az a fenyegetése, hogy máshol építik fel a hajózsilipet, ha a község elutasítja a kért támogatást. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a szenttamási zsilip addig elkészül, amíg a csatorna ásását befejezik. Az építőanyagot már sikerült olcsó áron beszerezni.1-1 1797 szeptemberében tehát minden készen állt ahhoz, hogy hozzákedjenek a Duna—Tisza-csatorna utolsó hajózsilipének az építéséhez. Arról, hogy miként haladt a szenttamási hajózsilip építése, nincsenek adataink egészen 1799 október elejéig, amikor Heppe és Redl felkereste az építőhelyet. Ekkor tömören megállapították, hogy »a hajózsilip építése Szenttamásnál egyformán jól halad«.113 Ez érthető is volt, hiszen a szakemberek a többi duzzasztó építésénél már megszerezték a szükséges tapasztalatokat. Ezenkívül a szenttamási hajózsilipet nem veszélyeztette a Duna és a Tisza magas vízállása, mint a bejárati és a torkolati építménynél. Szeptember 11-i jelentését befejezve Redl hangsúlyozza, hogy Heppe még mindig a terepen tartózkodik, »felügyel az építőhelyen, és azért fáradozik, hogy az építkezés színvonalas le11. Ugyanott. 12. Ugyanott. 13. Ugyanott. 13-a. C. U„ 33. füzet, Nr 737., 1800. II./2. sz„ 25—30. föl. 337