Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
gyen«. Viszont Heppe is megragadta az alkalmat, hogy a bécsi központ előtt megdicsérje Redl építésvezetőt. »Csak egy olyan előrelátó és kimért ember, mint amilyen Redl, képes arra, hogy megoldja azt a számtalan kellemetlen és' összetett problémát, amely az építőhelyen előáll« — írta Heppe.14 4. A BEJÁRATI ÉS A TORKOLATI MŰTÁRGYAK PROBLÉMÁI A bejárati és torkolati vízépítészeti műtárgyak mindig is sok gondot okoztak a csatornaépítőknek. Építészeti szempontból különösen a Duna-parti bemeneti építmény volt bonyolult. A második legnagyobb európai folyamnak, a Dunának az erejét leküzdeni sokkal nehezebb volt, mint a Tiszáét, noha ez a folyó is meg szokott áradni alsó szakaszán, veszélybe hozva az építőket és művüket. A bemeneti és a torkolati építményeket tehát nem volt könnyű megépíteni. Bármennyire is jól beváltak a munkálatok a többi szakaszon és objektumokon, e két műtárgy mégiscsak kulcsfontosságú volt. A fennmaradt dokumentumokból végigkísérhetjük a bemeneti építmény befejezéséért folytatott küzdelmet az 1798. esztendő egész folyamán, attól kezdve, hogy Redl a helyszínre érkezett és rendszeresen elküldte jelentéseit Bécsbe. 1799-re vonatkozóan azonban csak az utolsó negyedévről vannak adatok a csatorna bemenete, továbbá a Mosztongáig, illetve a Kígyósig terjedő első szakasza építéséről; az első kilenc hónap eseményeit csak nagy vonalakban rekonstruálhatjuk. Redl, amikor a helyszínre érkezett, bízott abban, hogy a bemeneti zsilipet még azon a tavaszon befejezhetik, de már április 21-én azt jelenti Bécsbe, hogy »a szörnyűséges viharok és esőzések« miatt nem tudták befejezni a bemeneti és a torkolati műtárgyat.15 Egy héttel később, április 28-án még kedvezőtlenebb híreket küld Bécsbe: a Duna újabb 11 hüvelykkel (29 cm) áradt; ezért semmi remény, hogy a monostori hajózsilipnél folytatni lehessen a munkát. Hogy az ezen a szakaszon alkalmazott rabok ne vesztegessék az időt, átvezényelték őket a csatornának a Zombor és Sztapár közötti szakaszára, még mielőtt a talajvíz jelzett emelkedése lehetetlenné nem teszi a nagyobb mélységben folytatott munkát.16 A csatorna bemeneti részénél végzett munkát tehát 1798. április végén ideiglenesen megszüntették. Amióta 14. Ugyanott. 15. C. U„ 33. füzet, Nr 735., 1798. VIII./14. sz„ 283—294. föl. 16. Ugyanott. 338
