Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IX. fejezet. Váratlan nehézségek a csatorna építésében
elnökletével plenáris ülést tartott, állást foglalt, és kérte az uralkodót, hogy haladéktalanul tisztázzák az ügyet.2 Az uralkodóhoz címzett felterjesztésben a kamara elnöke és a tíz jelenlevő tanácsos hangsúlyozta, hogy hivatali szabály szerint a névtelen bejelentések alapján tulajdonképpen nem is lenne szabad eljárást indítani, de a feljelentésből arra lehet következtetni, hogy a vádak, miszerint eltértek a tervektől, valóban tényeken alapszanak, a dolgokba való, a terepen és az építőhelyen nyert közvetlen betekintés eredményei, ezért kellő figyelmet érdemelnek, annál inkább, mert a kifogásolt hibák súlyos árvizekhez vezethetnek, nagy károkat okozhatnak a földbirtokosoknak és a lakosságnak, sőt magának a társaságnak is, amely már kapott 200 000 forint előleget a kincstártól. Hogy elejét vegyék az esetleges veszélynek, a magyar kamara javasolja, hogy sürgősen küldjenek a terepre egy bizottságot, azzal a feladattal, hogy az építőhelyen vizsgálja ki és mérje fel a helyzetet, különösen a névtelen levélben említett vádakat, s erről terjesszen be jelentést. A bizottságba a magyar kamara javasolta Heppe Szaniszló mérnököt, országos vízépítési igazgatót, továbbá Froon bécsi hadmérnököt, akit időközben vezérőrnaggyá léptettek elő, azt a két szakembert, tehát, akik régebb óta jól ismerik magát a projektumot és a helyi viszonyokat is. Hozzájuk kellene csatlakoznia Bácska vármegye képviselőjének, akit a budai helytartótanácsnak kell kijelölnie, és a privilegizált hajózási társaság egy képviselőjének, ha az uralkodó ezzel egyetért.3 A magyar kamara a továbbiakban tájékoztatta az osztrák adminisztráció legfelsőbb szerveit a beadvány tartalmáról és megismételte a névtelen szerzőknek mindazokat a konkrét megjegyzéseit, amelyek arra vonatkoztak, hogy hol tértek el a tervtől a csatorna építésekor. Mivel rendelkezésünkre áll a Pro memoria szövege, és némileg átfogalmazott változata is, amelyet a magyar kamara az uralkodóhoz küldött, módunk van rekonstruálni a névtelen feljelentés tartalmát. A tervezet szerint a csatornamedernek a bejárati résznél, Monostornál négy lábbal, azaz 1,26 méterrel mélyebben kell lennie a Duna eddig feljegyzett legalacsonyabb vízállásánál. Ezáltal biztosítanák, hogy a csatornában minden körülmények között legyen elegendő mennyiségű víz. A projektum azt is előirányozta, hogy a Duna—Tisza-csatorna kiépítésével a sziváci mocsarat, amelyet Kiss József 1787-ben a Szivactól a Fekete-mocsárig húzódó lecsapoló csatorna kiásásával részben kiszárított, véglege- 2 3 2. C. U., 33. füzet, Nr 734 ad Akt 53/VI., 1796, 268—271. föl. 3. Ugyanott. 270
