Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VIII. fejezet. Trieszt, Krajna és Stájerország fenntartásai
S mindezen túl az új közlekedési hálózat nem lesz kihatással Cseh- és Morvaország, Lengyelország egy része, Ausztria, különösen pedig Belső-Ausztria, továbbá Salzburg, Németország, Tirol, Svájc és Olaszország Trieszten át lebonyolított ki- és bevitelére. Eddig a felsorolt országok részvétele volt a legfontosabb a Bécs—Trieszt reláción folyó tranzitkereskedelemben. A Kupa csatornázásával és szabályozásával a gabona és a dohány mellett jóval nagyobb mennyiségű hajóépítésre alkalmas tölgyfa kerül majd kivitelre, amiből haszna származik Magyarországnak, de nem okoz kárt Ausztria kereskedelmének sem. Ellenkezőleg, a fakivitelből haszna lesz Ausztriának is. Ennek az árunak a részaránya viszonylag kicsi volt a monarchia összkivite- lében.17 Schemerl tervezetét illetően Oswalder pesszimista volt. Műszaki szempontból nem voltak kifogásai, de úgy vélte, hogy igen nehéz lesz olyan magánszemélyeket találni, akik hajlandók lesznek befektetni eszközeiket egy olyan részvénytársaságba, amilyet a krajnai építészeti igazgatóság vezetője ajánlott. Oswalder nézete szerint Magyarországon lényegesen más a helyzet ilyen szempontból. Hogy miért, erre nem válaszolt az udvari kamarai igazgatóság előadója. Oswalder nézetét Degelmann báró, az udvari kamarai igazgatóság alelnöke is osztotta.18 Rövid nyilatkozatában egy olyan érvet is említett, amely megérdemli, hogy megemlítsük. Tekintve, hogy ismét feszültté vált a viszony Magyarország és a központi kormány között, hasznos lesz serkenteni a versengést Magyarország és Ausztria között, a külkereskedelmi forgalom növelésére használva fel azt a kereskedelmi szellemet, amely Magyarországon kialakulóban volt. Ez kihat majd a nemzeti jólét gyarapodására és elősegíti a manarchiához való tartozás érzésének és az érdekeivel való azonosulásnak az erősítését, s ezáltal leküzdik a szeparatista törekvéseket és gyengítik a magyar alkotmányhoz való ragaszkodást. Degelmannt tehát elsősorban a projektum politikai következményei érdekelték. Attól tartott, hogy 17. Apponyi és Harrach, a társaság igazgatói 1796. jan. 20-án beadványt intéztek II. Ferenchez azzal a javaslattal, hogy az elkövetkező 15—20 évben mentsenek fel a kiviteli vám alól néhány mezőgazdasági terméket, elsősorban a kendert és a kendertermékeket, továbbá a hajóépítéshez szükséges tölgyfatörzséket és deszkákat ..........a Határőrvidéken, a S záva és a Kupa mentén kihasználatlanul tönkremegy a tölgyfaerdők mérhetetlen kincse; elrohad a fa, mert nincs mód eladására." A Társaság igazgatói úgy vélik, hogy a kivitelből haszna lenne az államnak, csakúgy mint a granicsároknak, mert új kereseti lehetőség nyílna számukra az erdők irtásával, a fa feldolgozásával és a tutajokig való szállításával. Ugyanott, 104. föl. 18. Ugyanott, 105—114. föl. 261
