Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
megalakító csoport, azt is bizonyítva, hogy a birodalom, de különösen a nyugati országrész tőkepiacán mégiscsak felhalmozódtak az eszközök, készen arra, hogy új, kapitalista módon funkcionáljanak. A merkantilista időszak egyik fő beruházója, az abszolút Habsburg-állam a XVIII. század végén beruházóként mindinkább háttérbe szorult. Fokozatosan a magántőke veszi át a helyét, amelynek eszközei a bankokban és a kereskedelemben halmozódtak fel, csakúgy mint a feudális nagybirtokokon. E tényezők számára a kapitalista gazdálkodás egyre vonzóbb. Miközben a feudális gazdaság súlyos válságba került, és mindinkább elveszítette a talajt a lába alól, az új gazdálkodási mód egyre sikeresebben küzdött létjogosultságáért. A láthatáron az úgynevezett „porosz út” a mezőgazdaság kapitalista fejlesztésében mind világosabban rajzolódott ki. A bécsi udvari bizottság teljes egészében elfogadta a kiváltságos hajózási társaság javaslatát és költségvetési kimutatását, ezért elfogadását melegen ajánlotta az uralkodónak. A kamatot illetően javasolta, hogy 5 százalékot fizessenek a társaságnak, mégpedig attól az időponttól kezdve, hogy a részvényesek a folyótisztításhoz szükséges pénzt befizetik az államkasszába. A társaság arra is számított, hogy rendelkezésére bocsátják a robotnapokat, amelyeket már korábban a folyók karbantartására szántak. A társaság azonban hatékony intézkedéseket kért, hogy a robotot ténylegesen felhasználhassák. E célból indítványozta, hogy Niklas von Skerlecz zágrábi főispánt nevezzék ki királyi biztosnak, azzal a feladattal, hogy mozgósítsa a robot munkaerőt a vármegyékben és a munícipiumokban. A bécsi bizottság ellenezte ugyan ezt a javaslatot, de úgy vélte, célszerű lesz, ha a zágrábi főispán mellett az említett négy folyó part menti vármegyéinek valamennyi főispánját kötelezik, hogy teljes figyelmet szenteljenek e problémának. A magyar udvari kancellária ilyen irányban megteszi a szükséges lépéseket a vármegyéknél és eljuttatja az utasításokat. A bécsi bizottság által beterjesztett intézkedések hatható- sabbak és határozottabbak voltak, mint a budai bizottság ajánlásai. Az udvari bizottság, mint az abszolút monarchia legfelsőbb hatalmi szerve, nemcsak az elhanyagolt magyarországi vízi utak hajózhatóvá tételének kérdésében mutatott a budainál nagyobb megértést a Kiss fivérek és a privilegizált hajózási társaság legújabb tervei iránt. És nemcsak a bécsi bizottság, hanem II. Ferenc is. Erről azonban majd később! Említettük már, hogy a társaság engedélyt kért egy kiváltságos szállítmányozási és egy biztosítási szervezet létrehozá245
