Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
A privilegizált hajózási társaság, kifejezve készségét, hogy megengedi mások hajóinak a közlekedését is, szavatosságot kért az államtól arra vonatkozóan, hogy minden kupái szállítót mentesítsenek a feudális illetékek és adók minden fajtája alól, lett légyen szó a kincstár, a vármegye vagy a feudális urak adóiról. A budai bizottság e kérdés megvitatásakor szem előtt tartotta, hogy a Kupa folyó Karlovactól feljebb sohasem volt hajózható, és így nem is szedhettek illetéket. A privilegizált hajózási társaság kérelme, hogy minden pozsonyi mérő gabona után 20 krajcárt fizessenek, nem tartozik sem a vám-, sem más regáléjogok kategóriájába, s ezért nem tekinthető a feudális törvények és kiváltságok megsértésének. Szerinte ez jogos térítés a lóvontatás és a munkaerő után. Ha elismerik azt a jogot, hogy a Kupa csatornázott részén csakis a társaság lovait használhatják, ez még nem jelenti azt, hogy ezzel bármiféle monopóliumot hagynak jóvá számára, amelynek segítségével másokat arra kényszeríthet, hogy az általa épített víziutat használják, mert az Adriai-tenger felé vezető régi kereskedelmi útvonal továbbra is fennmarad és mindenki számára megközelíthető lesz. Mindenki választhat tehát, hogy a vízi vagy a szárazföldi utat veszi-e igénybe. A budai bizottság úgy vélte, hogy a társaságnak ez a kérelme mérsékelt. A bécsi vegyes bizottság, elfogadva a budai bizottság határozatait, jegyzőkönyvében még egy jelentős pozitív véleményt fűzött a Kiss fivérek projektumához, megemlítve, hogy ezzel kedvezően befolyásolják a gabonakereskedelem fellendítését és az új árak kialakítását. Megállapította, hogy »egy mérő ára eddig, az esetek többségében, Karlovactól a tengerpartig két forintra szökött fel, sőt gyakran még ennél magasabbra is, de a jövőben minden esetben csak 40 krajcárt tesz ki, úgyhogy nagyon is szem- betűnőek azok az előnyök, amelyre a kereskedelem tesz szert« az új közlekedési útvonal révén. Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a bécsi udvari bizottság becslései általában pontosak voltak, és hogy a kupái hidrotechnikai létesítmények megépítésével az adriai kikötőkön át kivitelre szánt gabona ára az addig érvényben levő árnak az egyötödére csökkent volna, nem nehéz arra következtetni, hogy ez milyen előnyös lett volna a Magyar- ország gazdasága, különösen mezőgazdasága és a külkereskedelmi mérlege szempontjából is. A beterjesztett díjszabás a nem a társaság hajóival történő áruszállításra vonatkozik Brod na Kupiig. A szállítási díjszabással kapcsolatban azonban még két kérdés nyitva állt. Mindkettőt a krajnai hatóságok vetették fel. Az első kérdés így hangzott: megfizettetik-e a mérőnkénti 20 krajcárt akkor is, ha az árut nem szállítják egészen Brodig, hanem előbb rakják ki? A privilegizált hajózási társaság azt válaszolta, hogy ilyen esetben a szállítási 234
