Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

pontjából, és elutasítva a társaság maximális követeléseit, egy enyhébb és módosított ajánlással járult az uralkodó elé abban az óhajában, hogy olyan határok között, amelyek nem tűntek veszélyesnek, arra késztesse a részvényeseket, hogy eszközeiket fektessék a Kupa folyó szabályozásába és csatornázásába, valamint az Adriai-tengerig vezető út megépítésébe.

A bizottság először is javasolta, hogy a kivitel általános tilalma esetén is engedélyezzék azon gabonamennyiség kiszállítását, amely a tilalom pillanatában a trieszti, a rijekai, a bakari és a kraljevicai raktárakban lesz, vagy amelyet már beraktak a folyami hajókba kivitel céljából.

Ezenkívül egy jelentős privilégiumot is indítványoztak, igaz, nem olyan kedvezőt, mint amit a társaság kért. Eszerint az általános kiviteli tilalom éveiben a társaságnak engedélyezni kellene 150 000 pozsonyi mérő búza és 50 000 pozsonyi mérő rozs külföldön való eladását.

Más szóval, az egymillió pozsonyi mérő helyett csak 200 000-et, vagyis a kért mennyiség 20 százalékát engedélyezték. Ez ugyan nem volt sok, de a részvények eladásakor úgy lehetett értelmezni, mint az állami adminisztráció jóindulatát a Kiss fivérek harmadik projektuma iránt.

Ezzel a javaslattal azonban a bécsi bizottság nem mindentagja értett egyet. Külön állásponton volt Oswalder, Colloredo és Bedekovich udvari tanácsos.

Fontos, de jellegéből fakadóan nem volt összetett és nem váltott ki vitát a 7. számú pont. A társaság azon díjszabására vonatkozott, amelyet a Karlovactól a Brod na Kupiig építendő csatornán való szállításhoz kért. Jórészt a szálítási díj magasságától függött a dividenda magassága, s így az egész vállalkozás gazdaságossága is, vagyis a társaság harmadik és legnagyobb vállalkozásának a sikere vagy kudarca.

A társaság a maga részéről kész volt arra, hogy mindenkinek szavatolja az áruszállítást saját hajóival és saját legénységével a folyón felfelé és lefelé. Nem követelte tehát, hogy a szállítást kizárólag a privilegizált hajózási társaság hajóival végezzék. Ugyanakkor azonban kizárólagos jogot követelt arra, hogy a hajótulajdonosok Karlovactól Brodig az ő lovait és lóvezetőit alkalmazzák, azzal, hogy egy mérő gabona után 20 krajcár illetéket fizetnek, más áru esetében egy bécsi mázsa után 20 krajcárt, és ugyanennyit más, víznél könnyebb áru két-két köbmétere után. Ugyanez volt a díjszabás a víz mentében történő szállítás esetén is.

233