Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

nak érdekei szerint, ugyanakkor ezek jogait és befolyását, kizárólagos jogú helyi hatalmukat korlátozva — mindezt az abszolút monarchia hatalmának és gazdasági erejének erősítése érdekében, az egyre növekvő, egyenesen az uralkodónak alárendelt hadsereg érdekében. Politikai és gazdasági okokból abban az összetett, ellentmondásos és egy cseppet sem idillikus folyamatban az abszolút monarchia arra kényszerült, hogy a polgárságra támaszkodjon. Szövetségesévé teszi, kedvezményekben részesíti, s így a termelőerők fejlesztésével és erősítésével a hűbéres viszonyok közepette hozzájárul a kapitalista termelési viszonyok kialakulásához.2 A helyi nagy hűbérurak önállóságának, politikai és gazdasági hatalmának, valamint abszolutista törekvéseinek korlátozása, ezzel egyidejűleg a forgalom, a kereskedelem és termelés fejlődésének serkentése, a közlekedés és kivitel fellendítése és az egymástól elszigetelt gazdasági vidékek közötti kapcsolat létrehozása voltak a bécsi központi államtanács időnként sikerrel járó intézkedései a XVIII. század folyamán.

A XVIII. század végén, de különösen a XVIII. században egyre inkább teret hódítanak a merkantilista elvek és elméletek, hogy végül is a bécsi udvar gazdaságpolitikájának vezérelveivé váljanak. A merkantilista tanítás a kapitalista fejlődés kezdeti, még fejletlen szakaszának elméleti megnyilvánulása: a kereskedelmet és kivitelt, nem pedig a termelést részesítette előnyben, abból kiindulva, hogy az érték a forgalmazáskor jelentkezik. Ez az elmélet a behozatal korlátozását igényelte, mert az egészséges gazdaságpolitika alatt az aktív külkereskedelmi mérleget értette. A behozatal csökkentése érdekében a merkantilisták szerint az állam köteles intézkedéseket tenni a hiánycikkek belföldi gyártásának megszervezésére az állam segítségével létesített állami manufaktúrákban vagy magánműhelyekben. A kereskedelmet tehát a gazdasági fejlődés alapvető tényezőjének tekintették, amely képes mozgásba hozni a teljes gazdasági gépezetet és ezáltal megalapozni az állam gazdaságát. Az áruforgalmat és a kereskedelem fejlődését azonban nem lehetett megvalósítani a megfelelő szárazföldi és vízi közlekedés nélkül.

Érthető tehát, hogy Franciaországban a merkantilizmus és manufaktúra idejében miért szenteltek olyan nagy figyelmet a

2. Az Angliában, az ún. eredeti felhalmozás idején uralkodó helyzetet elemezve, Marx úgy véli, hogy »a királyi hatalom, lévén a burzsoá fejlődés terméke- az abszolút hatalom felé irányult, és a nemesség »a kor gyermeke volt, amelynek a pénz jelentett mindent-. A töke, I. kötet, 1. könyv, 671—696. o., Budapest, 1978. Ami a magyar nemességet illeti, a török időkben nagy része eltűnt, és az új a XVII. és a XVIII. században jelentkezett a törökök kiűzése után. A XVIII. század második felében jelentős mértékben növekedett az arisztokraták száma az uralkodó általi címadományozással.

23