Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

hajózható csatornák építésének. XIV. Lajos uralkodása alatt ásták ki a kor legnagyobb európai csatornáját, a 230 kilométer hosz- szú Déli-csatornát (Canal du Midi), hogy összekössék a Földközitengert az Atlanti-óceánnal, tulajdonképpen a Garonne folyó alsó szakaszával. Mindössze 15 év alatt, 1666 és 1681 között készült el, a különféle hozzáépítések és átépítések még néhány évet vettek igénybe. A hatalom segítette a vállalkozást, amelyet az akkori fejletlen technikai eszközök mellett hatalmi támogatás nélkül el sem lehetett volna képzelni. Egyes nagy csatornák építéséről majd könyvünk zárófejezetében szólunk bővebben.

2. A KERESKEDELEM ÉS A KÖZLEKEDÉS FELLENDÍTÉSÉRE TETT INTÉZKEDÉSEK

Az állam aktív közbenjárásával a Habsburg-birodalomban I. Lipót uralma alatt, a XVII. század végén tették meg az első lépéseket a kereskedelem, elsősorban a kivitel fellendítésére. Az első osztrák privilegizált kereskedelmi társaságot, a Keleti Kereskedelmi Társaságot 1670-ben alapították meg. Ennek az volt a feladata, hogy megteremtse a kereskedelmi kapcsolatokat Ausztria és az Oszmán Birodalom között. A társaság központi irodája Bécsben volt, kirendeltséget Belgrádban és Konstantinápolyban nyitott.3 Alig tíz évig működött, mert a két birodalom közötti viszályok kiéleződtek, ami háborúhoz vezetett. A XVIII. században, amikor a török veszély alábbhagyott, az osztrák külkereskedelem a széles és termékeny Duna-medencének köszönhetően, a Nyugat felé fordult, amely elsősorban a mezőgazdasági termékek (gabonafélék) és az ipari nyersanyagok (réz) iránt tanúsított érdeklődést.

A világtörténelmi események prizmáján át szemlélve, a nyugati piaccal való kapcsolatok megteremtésére irányuló törekvések jelentősége meghaladta a kereskedelmi, külkereskedelmi és gazdasági haszonszerzési célokat. A XV. és a XVI. századi nagy

3. Mita Kostic, A dunai—tiszai kereskedelemről, hajókról, hajósokról és hajózási társulatokról a XVIII. és XIX. században a vasút megjelenéséig. Történelmi folyóirat, Belgrád, 1959, IX—X. könyv, 259. oldal. A Keleti Társaság belgrádi képviseletének munkájáról szól Giovanni Batista Donado velencei diplomata érdekes bizonylata. Donado 1681-ben Spliten és Bosznián át utazva Konstantinápolyba Belgrádban időzött. »Ide érkezik — írta Donado — a Keleti Társaság bécsi áruja, itt átrakják, majd szárazföldi úton, kocsikkal szállítják Konstantinápolyba. Ez főleg német áru, mondhatnám apróságok, elsősorban gyönge minőségű selyem, jó és gyönge minőségű szövet. Amint megérkeznek a városba, a kereskedők adót fizetnek árujuk után, és akkor kapják meg az átrakodási engedélyt«. Gligor Stanojevic, Két kép Belgrádból 1681-ből, Történelmi folyóirat, Belgrád, 1975, 1—2, szám, 136. o.

24