Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

helyzete, »akik jelenleg sokat nélkülöznek a pézhiány miatt«,42 serkentést kapnának, hogy fokozzák a mezőgazdasági termelést és ezzel egyszersmind kiküszöbölnék azokat az okokat, amelyek a gabonahiányt előidézik. Másrészt, a kivitel megtiltása azzal a következménnyel járna, hogy a külföldi vásárlókkal nem lehetne megszilárdítani a kereskedelmi kapcsolatokat, továbbá kárt szenvedne a gabonakereskedelem, nem serkentenék a mezőgazdasági termelés fejlődését, és ahelyett hogy kiküszöbölnék, inkább előidéznék a gabonahiányt.43

A budai vegyes bizottság tehát határozottan és hévvel szorgalmazta a gabonakivitelt; a kivitel mindenfajta korlátozása ellen foglalt állást, még a szűkös esztendők esetében is, úgy vélve, hogy a külföldi piaccal fenntartott szilárd kapcsolat lényeges feltétele a magyarországi mezőgazdasági termelés növelésének. Egyetértett ugyan azzal, hogy a kivitelt háború idején korlátozni kell, de megítélése szerint magának az uralkodónak kell döntenie arról, hogy mely szerződéseket kell teljesíteni és melyeket lemondani. Ebben a kérdésben is nagyjából támogatta a privilegizált hajózási társaság kérelmét, azzal, hogy a bizottság javaslata határozottabb volt. Egy olyan eljárás mellett foglalt állást, amely jobban érvényesíti a monarchia érdekeit háború esetén.

Egy másik lényeges kérdésben azonban a budai vegyes bizottság a társaságtól eltérő álláspontra helyezkedett. Miről is van szó?

Elvben támogatva azt a kérelmet, hogy függetlenül a terméshozamtól, engedélyezzék évi 1 millió pozsonyi mérő gabona kiszállítását, a helytartótanács és a magyar kamara bizottsága nem értett egyet azzal, hogy ezt a jogot csupán a privilegizált hajózási társaság kapja meg, s ezzel monopóliumot szerezzen a gabonakivitel terén. Ezzel szemben azt javasolta, hogy »mindenki kapjon jogot arra, hogy a fent említett mennyiség keretében kiszállítsa többletét, felhasználva a szállításhoz az új csatornát és útvonalat«. A társaság követelését ezzel a kiegészítéssel alaposan módosították, mert a társaságot kiegyenlítették más potenciális exportőrökkel. A budai bizottság lényegében a szabad ver42. Ez és a korábbi meg a későbbi idézetek is a bécsi vegyes bizottság jegyzőkönyvéből valók.

43. Hogy hozzávetőleges elképzelésünk legyen arról a gabonamennyiségről, amely a XVIII. század végén forgalomban volt, megemlítjük, hogy az Egyesült Államokból 1794-ben egy 130 egységből álló francia hajóhad indult el francia hadihajók védőkíséretében 40 000 tonna gabonát szállítva. Annak ellenére, hogy a hajóhadat az angol flotta megtámadta, a francia hajóknak mégis sikerült elérniük a francia partokat. A 42 000 tonna gabona, amennyit privilegizált hajózási társaság szándékozott kiszállítani évente, a kor nemzetközi kereskedelmét tekintve nem volt kis mennyiség.

230