Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

sengés elvét szembeállította a privilegizált hajózási társaságnak a gabonakivitelre irányuló monopolista törekvéseivel. E kivitel iránt nemcsak a gabonakereskedők érdeklődtek, hanem a feudális nagybirtokos gabonatermesztők is, akiknek a befolyása igen erőteljes volt mndkét budai állami intézményben.

Ami a prvilegizált hajózási társaságot és ennek érdekeit illeti, a budai vegyes bizottság úgy vélte, hogy a hajózási díjból származó bevétel is biztosítja számára a profitot, s ugyanígy az is, ha a többi szállítóval közösen, mindenfajta külön kiváltság nélkül, egyenrangúan vesz részt a búzakivitelben.

Jóllehet a vegyes bizottságot a helytartóság és a magyar kamara képviselői alkották, és bár döntését egyhangúlag hozta meg, a bizottság nem élvezte sem az egyik, sem a másik intézmény teljes támogatását.

Eljuttatva a bizottság jegyzőkönyvét Bécsbe, a helytartótanács közölte fenntartásait is. Elsősorban nem értett egyet a budai bizottságnak azzal a megítélésével, hogy Magyarországon a gabonatöbblet még a szűkös esztendőben is oly nagy lesz, hogy nyugodtan megengedhetik minden évben az egymillió pozsonyi mérő gabona kiszállítását, minden körülmények között. Az államnak jogot kell szereznie a kivitel megtiltására, mert egyébként az ország súlyos helyzetbe kerülhet, amikor rossz a termés. El kell tehát utasítani a társaságnak a kérését, de »legfelsőbb helyről« garantálni kell, hogy csak a kivételesen súlyos körülmények között tiltják meg a kivitelt.

Az osztrák birodalom legmagasabb szerveinek munkamódszereit jellemzi, hogy a helytartóság, kifejtve nézetét, arról is tájékoztatta a bécsi udvart, hogy a helytartóság referense, Podmaniczky báró külön véleményen volt, és határozottan támogatta a budai bizottság álláspontját, úgy vélekedve, hogy az egymillió pozsonyi mérő, az országos terméssel összevetve, lényegében jelentéktelen. A kivitelre szánt szavatolt gabonamennyiség fellendíti a gabonakereskedelmet és serkenti a tartalékok megteremtését, s ezekre oly nagy szükség van Magyarországon.

A magyar kamara tagjainak többsége elfogadta a helytartóság érveit, és a maga részéről azt tanácsolta a bécsi bizottságnak, hogy ne adja meg a társaságnak azt a garanciát, amit a kivitel tekintetében kért. Ennek kapcsán egy olyan érvet említett, amely jellemző arra a nézőpontra, amelytől ez a testület a privilegizált hajózási társasággal kialakítandó jövőbeni viszonyokat szemlélte. Fenntartás nélkül támogatva a gabonakivitel fellendítését, a testület, mint amelyet az állami javak igazgatásával és a gyakorlati gazdasági problémák megoldásával bíztak meg, ko231