Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

jelenlevők aláírták, majd október 28-án eljuttatták Bécsbe.30 A krajnai helyi elöljáróság azonban, tudván, hogy igen sürgős dologról van szó, úgy érezte, hogy illik magyarázatot adni a késésre. Azzal érvelt, hogy Kiss Gábor csak október végén juttatta vissza az aláírt jegyzőkönyvet Ljubljanába. Valószínűleg azért, mert mielőtt aláírnák, tartalmáról tájékoztatni akarta a társaság igazgatóságát. A krajnai rendi gyűlés azt is szükségesnek tartotta, hogy kikérjék a ljubljanai és a trieszti kereskedők szervezeteinek véleményét. A választ ugyan még nem kapták meg, de nem akartak tovább várakozni, s ezt utólagosan juttatják majd el Bécsbe.31

Mielőtt folytatnánk történetünket, ki kell térnünk egy jellegzetes és érdekes tényre: a rijekai Anton Gnamb mérnök, a rijekai adminisztráció és az ottani kereskedők szervezetének tudtával az idő tájt ugyancsak egy projektumon dolgozott, amelynek célja a Karolina útvonal rekonstrukciója vagy egy új, jobb fekvésű, Karlovactól Rijekáig vezető kereskedelmi út megépítése volt. Ez azt jelenti, hogy a tengermellék és a Duna-medence közötti kapcsolatok megjavítására igen nagy szükség volt, és hogy a Kiss fivérekkel egyidejűleg a rijekai kereskedők és az ottani adminisztráció is ezen munkálkodott. Az udvari kamarai igazgatóság azonban 1795. november 6-án tudatta a ljubljanai hatóságokkal, hogy Gnamb projektumát csak abban az esetben veszi megfontolóra, ha a kiváltságos hajózási társaságnak a Kupa csatornázására vonatkozó javaslata nem nyer elfogadást. A kérdés mindaddig nem időszerű és érdektelen számára. E körülmények között tehát, amikor minden szinten és valamennyi érdekelt körében egyre népszerűbb lett a tenger felé vezető utak és általában a közlekedés megjavításának gondolata, a Kiss fivérek előtt jó kilátások nyíltak, hogy projektumukat elfogadják és jóváhagyják.

A kamarai igazgatóság 1795. november 6-án Ljubljanába küldött leirata, amellyel lényegében siettetni igyekeztek az ügyet, a jelekből ítélve annak az uralkodóhoz intézett beadványnak a

30. Ugyanott, 409—419. föl. Kiss Gábor mellett az ülésen még részt vett: Hochenwart, Alois von Cannal (az országos igazgatóság nevében) Bern- hard Freiherr V. Rossetti és Johann Nepomuk V. Busset, a krajnai rendi képviselet nevében, továbbá Joseph Schemerl, a krajnai építészeti igazgatóság ügyvivő igazgatója és Anton Gnamb mérnök, a rijekai műszaki szolgálat vezetője (dirigierender Gubernial Ingenieur zu Fiume). Schemerl nevéhez több jelentős hidrotechnikai létesítmény fűződik, amelyeket Krajnában építettek fel. — A ljubljanai bizottság megjegyzései bekerültek a magyar udvari kancellária és a kamarai igazgatóság ülésének jegyzőkönyvébe.

31. Ugyanott, 407. föl. A kamarai igazgatóság 1796. nov. 6-án sürgette a krajnai országos igazgatóság és a trieszti városi elöljáróság (Triester Gubernium) válaszát erre a kérdésre, hogy „... ezt a fontos ügyet minél előbb befejezhessék.” Ugyanott, 406+421. föl.

217