Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

Hozzá kell ehhez adni, hogy a Duna—Tisza-csatorna megépítésére vonatkozó projektumot a dél-bácskai vízrajzi, vízföldrajzi, sőt domborzati és földtani körülmények alapos ismeretére alapozták, tekintve, hogy Kiss József éveken át vízügyi felelős volt a Dél-Bácskában. Számára a Kupa felső folyásának helyzete teljesen ismeretlen volt és öccsének, Gábornak Gorski Kőtárban töltött viszonylag rövid tartózkodása sem volt elegendő ahhoz, hogy megismerje a folyó hidrológiai tulajdonságait és a talaj geológiai sajátosságait. A kudarc tehát elkerülhetetlen volt, jóllehet az osztrák mérnököknek általában elég nagy tapasztalatuk volt a Salzach, az Enns és az Inn hegyi folyók vízszabályozási munkálataiban, e folyók ugyanis a sószállítás céljából alkalmassá tették kisebb hajók közlekedésére.7'8

A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy az első intézkedésként azt javasolták, hogy végezzék el a műszaki munkálatokat Sisaktól Karlovacig a kupái hajózás körülményeinek megjavítása céljából. A továbbiakban javítsák meg a feltételeket Karlovactól Brodig, néhány zsilip megépítésével és más, nagyméretű hidrotechnikai munkálatok elvégzésével tegyék hajózhatóvá ezt a szakaszt. A javaslat ugyanis a Kupa egy 16,5 mérföld (122,5 km) hosszú szakszának a csatornázását irányozta elő a

11.5 mérföldhöz (80 km) viszonyítva, amennyi egyidejűleg beterjesztett Vukovár—Őamac-csatorna hossza lett volna, illetve a

14.5 mérföldhöz (107,5 km) viszonyítva, amennyi a már épülőben levő Duna—Tisza-csatorna összhossza volt.8 A Duna—Tisza- és a Vukovár—Samac-csatornától eltérően, ahol csak részben vehették igénybe a meglevő folyómedreket, holt ágakat és geológiai depressziókat, a Kupán végzendő hidrotechnikai munkálatokat kizárólag egy folyó medrében kellett elvégezni, mégpedig sokkal nehezebb geomorfológiai feltételek közepette, mint Bácskában, Szerémségben és Kelet-Szlavóniában. A Kupa csatornázásának munkálatai ezért, és nemcsak a hosszúság miatt, technikai szempontból sokkal összetettebbek és bonyolultabbak voltak, mint az előző két csatorna esetében.

7-a. Ernst Neweklowsky: Die Schiffahrt und Flösserei in Raum der oberen Donau, I. és II. kötet, Linz, 1952. és 1954. E jelentős, kitűnően dokumentált és illusztrált mű a hajózással, a folyami hajók és naszádok építésével foglalkozik, de nem a víziutak és a folyamszabályozás történetével. Egy igen nagy időszakot ölel fel, de a szerző csak egészen mellékesen fogalkozik a történelmi körülményekkel, a társadalmi és gazdasági viszonyokkal.

8. C. U„ Nr 734., 1796. IV./333. sz., 166—187+192—202. föl., 1. szakasz. A Kiss fivérek tervezetében (285. térkép, c 82/6) a Kupa csatornázásán kívül javasolták egy csatorna építését a Kupa és a Dobra folyók között, továbbá egy aluljáró építését, meg a Bega-csatorna és a Tisza mentén levő Csurog összekötését, valamint a Dunán és a Tiszán végzendő vízszabályozási munkálatok elvégzését. Lásd: Vili. fejezet, 228. o. és XIV. fejezet, 351. o.

207