Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
megépítése után lehetővé teszi a granicsároknak az ingyenes bor- és gabonaszállítást a csatornán Vukovárig és vissza, azzal a megkötéssel, hogy az összmennyiség nem haladhatja meg az évi 3 000 mérő búzát és a 2 000 akó bort. A kiváltságos hajózási társaság e csatorna esetében is kapott egy igen fontos engedményt, ami nélkül kérdéses lett volna az új csatorna gazdaságossága. Arról a jogról van szó, hogy a 25 év alatt a társaság szállíthatja a sót a kincstár számára a szegedi raktárakból Gradiskáig, Brodig és Zupanjáig. Zi- mony és Sremska Mitrovica kivétel volt, ami érthető is, hiszen Samactól lejjebb fekszik.4 A bizottságnak 1795. június 22-én kelt jelentése bejárta a szokásos adminisztrációs utat, úgyhogy az uralkodó csak 1796. március 18-án adhatta végleges és minden részletre kiterjedő beleegyezését, ám egy fontos módosítással és kiegészítéssel. II. Ferenc ugyanis elutasította a vegyes bizottság azon javaslatát, hogy a társaság azonnal és véglegesen birtokba vegye az új csatornát. Úgy döntött, hogy ebben az esetben is a Duna— —Tisza-csatorna privilégiumának odaítélésekor alkalmazott elvet alkalmazzák, vagyis azt, hogy a kincstárnak a 25 év eltelte után joga van birtokba venni a csatornát.5 Ez azt jelenti, hogy az osztrák abszolutizmus csúcsszerveiben még mindig érezhető volt a klasszikus merkantilizmus híveinek befolyása, mert a vegyes bizottság javaslata azon törekvéseket tükrözte, hogy erőteljesebben serkentsék a kapitalista magánkezdeményezést. A Vukovár—Samac-csatorna ügye azonban nem haladt olyan gyorsan, ahogyan a kezdeményezők óhajtották. Úgy is mondhatnánk, hogy felsőbb erőhatalomról volt szó, amely kívül esett az állami szervek illetékességén. Készségüket, hogy meggyorsítsák az ügyet, bizonyítja az a tény is, hogy 1796. március 18-án, amikor az uralkodó meghozta védső döntését a csatornáról, még mindig nem hajtották végre a bizottságnak azt a fontos ajánlatát, hogy a szakemberek csoportja még egyszer vizsgálja meg a csatorna vízszintjének problémáját. Az uralkodói döntésből kiderül, hogy a bizottság azért nem ment a terepre, mert ott kolerajárvány dúlt. Ezt a betegséget akkor még nem küzdötték le.6 Ezzel magyarázható az is, miért kellett 1795. június végétől egészen 1796 márciusáig várni az uralkodó döntésére. II. Ferenc azzal a feltétellel hozta meg rendeletét, hogy a szakemberek csoportja utólagosan áttanulmányozza a csatorna vízszintjének problémáját. 4. A bizottság munkájáról szóló jegyzőkönyv szerint Sremska Mitrovica évente 12 000 bécsi mázsa sót fogyasztott. 5. U. C„ 33. füzet, Nr 734., 1796. III./156. sz„ 55. föl. 6. Ugyanott. 205
