Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

plenáris ülése ezután a Kiss fivéreknek azokkal a nézeteivel foglalkozott, hogy a kiváltságos kereskedelmi társaság megalakításával serkentést kapna az Adriai-tengerig vezető új víziút és szárazföldi útvonal építésének a terve. Teljes egészében magáévá téve azokat az érveket, amelyek egy gabonakereskedelmi társaság megalapítása mellett szóltak, a kamara javasolta, hogy a kincstár egyezzen bele, sőt szavatolja is, hogy még az aszályos években is engedélyezi a gabonakereskedelmi társaság raktáraiban levő liszt legfeljebb egyharmadának a kiszállítását. Ezzel jelentős támogatást kapna az egyik és a másik tervezet is, az állampénztár pedig nem kerülne veszélybe, ha a gabonaforgalomra vonatkozó feltételek nem válnának be.

Jóllehet közvetlenül sehol sem említették, de az adminisztrációnak a Kiss fivérek tervezete iránti viszonyulásából arra következtethetünk, hogy 1795-ben Bécsben és Budán egyaránt az a meggyőződés uralkodott, hogy a Duna—Tisza-csatorna építése sikeresen halad. Amikor a csatornaépítők új javaslatairól tárgyaltak, a beléjük és a szaktudásukba vetett bizalom hangján szóltak.

A kamarai igazgatóság, mielőtt végleges álláspontját megküldte volna az udvarnak, a magyar udvari kancelláriának eljuttatta ellenjavaslatait és kiegészítéseit azzal a kéréssel, hogy ez a hivatal is foglaljon állást, mert a felvetett kérdések egy része kimondottan politikai jellegű és meghaladja a kamara illetékességét.19 A magyar udvari kancellária viszont az egész tárgyat a budai helytartótanács elé utalva véleményezésre és megítélésre. Ez utóbbi intézmény bizottságot alakított a kérdés alapos tanulmányozására. A magyar udvari kancellária csak 1795. július 27-én küldte el válaszát a kamarai igazgatósághoz, miután az említett bizottság megfogalmazta megjegyzéseit,20 az igazgatóság pedig augusztus 13-án részletes elaborátumot juttatott el az uralkodóhoz. Ebben ismertette a fenti intézmények álláspontját.21

Az adminisztráció tehát több mint hat hónapig mérlegelte a Kiss fivérek javaslatát. Mivel a záró elaborátum számos érdekes részletet tartalmaz és átfogó képet nyújt az akkori magyar- országi gazdasági körülményekről, érdemes részletesebben is bemutatnunk.

19. C. U., 17. füzet, Nr 344., 1795. I./233. sz., Nr 194., 55—69. föl.

20. C. U„ 17. füzet, Nr 344., IX./213. sz„ Nr 7135, 543—545. föl.

21. C. U., 17. füzet, Nr 344., IX./213. sz., Nr 31155., 546—582. föl. A tárgyról egy kollégium döntött, amelyet az alábbi három vezető funkcionárius alkotott: ,,Directorial Minister” titulussal az elnök, továbbá a Directorial Hofkanzler” (gróf Rottenhahn) és a „Directorial Vicepräsident" (Degelmann báró). Rajtuk kívül tagja volt a bizottságnak: 13 udvari tanácsos, köztük Kempelen és Semsey. A XVIII. század végén a Habsburg- birodalomban, az államhatalom átszervezése keretében új tisztségeket vezettek be, egyebek között a miniszteri címet a kamara elnöke számára.

192