Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket
A budai helytartótanács bizottságának a jelentése a legátfogóbb és a legtartalmasabb. A helytartótanács után a magyar udvari kancellária is elfogadta. Mindkét intézmény véleménye egyértelműen és határozottan elutasító volt. A tanács és a kancellária úgy vélekedett, hogy a javaslat »amelynek értékét és dicséretes szándékát nem lehet elvitatni, megvalósíthatatlan«. Vizsgáljuk meg, milyen okok miatt utasították el Kiss József és Gábor javaslatait! Éghajlatának és földrajzi fekvésének köszönhetően — áll az elaborátumban — Magyarország Európa egyik legtermékenyebb vidéke. Gazdaságának jelentős ágazata a földművelés, a- mely jelentősen előrehaladt, mert a nagy erdőket kiirtották és a talajt művelésbe vették, az új telepítésekkel pedig növelték a lakosság lélekszámát. Az ország hét és fél millió lakosával, amennyit a legutóbbi becslések feltételeztek,22 a meződazdaság sokkal többet termelhet, mint amennyi a fogyasztóknak kell, mert a népesség legnagyobb része földműveléssel foglalkozik és maga elégíti ki szükségleteit. A hét és fél milliós lélekszámot és a lakossonkénti évi 6 mérő gabonafogyasztást számítva a lakosság évi ossz szükséglete 46 millió mérő. A bizottság becslése szerint — nyilvánvalóan nem álltak megbízható adatok a rendelkezésére — »az országban még egyszer annyit, sőt még ennél is jóval többet termelnek« (kiemelés — N. P.). Ezért az átlagosan termő évben a nagybirtokosok gabonaraktárai úgy festenek, mintha tartalmuk minden percben szétvethetné őket, a búza piaci ára azonban a gabonatermő vidékeken oly alacsonyra zuhant, hogy a földművelésbe fektetett erőfeszítés nem fizetődik ki, míg a monarchia szomszédos államaiban az árak aránytalanul magasak Magyarországhoz viszonyítva. Ehhez még hozzá kell számítani az igen bőséges termelést a jobbágyok telkein. A termelés kielégíti a szükségleteket; külföldi kivitelre is marad a többletből. De a szomszédos országok is elegendő búzát termesztenek, és az átlagos években sem kell magyar búzát importálniuk. Éppen ezért a búzát távolabbi piacokra kell szállítani, tengeri kikötőkön át, amelyek távol esnek a gabonatermő vidékektől. Habár a szállítást elhanyagolt utakon kell lebonyolítani, mégis, a kivitel megvédi a hiánytól a búzabőséggel megáldott országot. Ez a következtetés azonban, amely különféle hivatalos jelentésekre épült, nem volt eléggé meggyőző a bizottság számára, s ezért azt a kérdést is megvizsgálta, mindennek ellenére milyen körülmények között és milyen okokból keletkezik időnként búzahiány és milyen méreteket ölthet. 22. A Kiss fivérek számításai szerint Magyarországnak akkor 6 millió lakosa volt. — Az újabb demográfiai kutatások becslése szerint az ún. Szent István-i Magyarországnak 9 millió lakosa volt. Lásd: Bevezető, 21. lábjegyzet. 193