Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

A beterjesztett ügylet lényegének és kulcskérdésének a Kiss fivérek mégis a kivitelt tartották, amitől az egész vállalkozás gazdasági sikere függött, s ezért éppen ezzel kapcsolatban fejtettek ki még néhány jellemző ajánlatot. Azt állították, hogy a 6 millió mázsa liszttartalékkal — a mi számításaink szerint egyenlő 9 millió mérő szemes búzávval — biztosíthatják a folyamatos kivitelt és lehetővé teszik, hogy az elkövetkező években ne kelljen megtiltani és felfüggeszteni a búzakivitelt Magyarországon, ahogyan ez általában történt. A magyar külkereskedelem számára pedig semmi sem volt olyan káros, mint a gabonakivitel megtiltása az aszályos években. Ezért olyan feltételeket kell teremteni, hogy a gabonakivitel szilárd alapokra épüljön, mert az adott körülmények között senki sem vállalkozik hosszú távú szerződést kötni a külfölddel, mert nem tudhatja, hogy mely pillanatban tiltják meg a kivitelt, megakadályozva ezzel a kereskedőt, hogy eleget tegyen szerződéses kötelezettségének. Az elegendő mennyiségű liszttartalék megteremtésével megszűnne ez a bizonytalanság, biztosítanák a folyamatos kivitelt, aminek eredményeként — az indítványozók megítélése szerint — külföldről folyamatosan áramlana be a fémpénz, mégpedig milliós összegekben és egy jelzálog alapján, amelyet a 13 millió forintos papírpénz kibocsátásához zálogosítottak el. A Kiss fivérek optimizmusa úgyszólván határtalan volt. Úgy vélekedtek, hogy amikor Olaszországot, Spanyolországot és Francia- országot rossz esztendő sújtja — mert hogy elsősorban ilyen irányban reménykedtek — akkor a megkeresett fémpénz összege elérheti a 30—40 millió forintot.

Miután ilyen rózsaszínűnek tüntették fel azt a vonzó perspektívát, amelyet a ,,hazafias kereskedelmi társaságuk” nyit meg Magyarország előtt, a Kiss fivérek rátértek a társaságnak a profitból való részesedése fontos kérdésére. Szinte csak úgy mellékesen, eléggé tartózkodóan és szégyenlősen azt javasolták az uralkodónak, hogy a kivitellel megvalósított nyereség egyhar- madát engedje át a társaságnak.

A fantáziával megáldott és vállalkozó kedvű mérnökök azonban a szállítási ügyekben sokkal járatosabbak voltak, mint a kereskedelemben. Tudták, hogy a délnyugat-európai országokba irányuló ilyen nagyarányú kivitel csak úgy lehetséges, ha megoldják a szállítást, mégpedig mind a vízi, mind a szárazföldi szállítás kérdését. És megfordítva: a szavatolt, a folyamatos, az időjárási viszontagságoktól és a terméshozamtól független kivitel serkentené az észak-adriai kikötők felé haladó útvonalak tökéletesítését és kibővítését. Szem előtt tartva ezt a fontos tényt, a Kiss fivérek az uralkodóhoz eljuttatott felterjesztésükben megemlítették a Kupa folyó szabályozásának és egy,

189