Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

a Kupától Rijekáig terjedő kereskedelmi szárazföldi út megépítésének tervét. A gabonatartalékok megteremtésére és a gabonakivitelre vonatkozó javaslatukat tehát összekötötték a Pannon-síkság és az Adriai-tenger közötti közlekedési úthálózat tö- kéletesítéséval és kibővítésével, külön figyelmet szentelve annak a folyónak, amely a Duna természetes vízgyűjtő medencéjéből a leginkább megközelíti a Kvarner-öböl kikötőit. Azok a hegyvonulatok, amelyek az Adriai-tengert a Kannon-síkságtól elválasztják, éppen ezen a részen a legkeskenyebbek. Az Adriai- -tengerig vezető úthálózat megjavítását, illetve kiépítését ugyancsak magáneszközökből szerették volna realizálni. Csakhogy a fő akadály a magántőkének a Kupa szabályozása és a tengerig vezető kereskedelmi útvonal megépítése céljából való mozgósításának társítása előtt véleményük szerint az a bizonytalanság volt, hogy ez a beruházás az adott körülmények között kifizetődő lesz-e. Mert a vízi és szárazföldi úton szállított kivitelnek öthatodát mindenképpen a gabona alkotta volna, az ösz- szes többi áru pedig csak a fennmaradt egyhatodot. Ha tehát nem sikerül állandó és elég nagy búzatartalékot létrehozni, és ezzel szavatolni a gabonakivitel stabil feltételeit, akkor kérdésessé válik az indítványozott nagyszabású közlekedési tervek realizálása is.

Nem nehéz felfogni, hogy a Kiss fivérek újabb projektuma miért váltott ki élénk vitát az illetékes bécsi állami hivatalokban. Meg kell ismerkednünk mindkét fél megítélésével és nézeteivel, de külön figyelmet érdemel a két kiemelkedő mérnök indoklása, hogy világos és konkrét képet kapjunk azokról a nagy nehézségekről és akadályokról, amelyek gátolták az árutermelés kibontakozását Magyarország mezőgazdaságában, amelyet a feudális struktúra és a belső piac fejletlensége megbéklyózott. A Kiss fivérek igyekezete abból az óhajból fakadt, hogy a gazdálkodás új útjait és módozatait tárják fel és keltsék életre, amelyek elősegítik a kapitalista viszonyok és gazdálkodási elemek elterjedését az idejétmúlt feudális körülmények között. Ezért a két mérnököt joggal tekinthetjük annak a XIX. század harmincas éveiben Széchenyi István magyar nagybirtokos által elindított nagyszabású mozgalom előfutárainak, amely a magyar- országi feudális körülmények és viszonyok megreformálására irányult. Nem véletlen, hogy Széchenyi is a vízi utaknak és a hajózásnak szentelt figyelmet: kezdeményezte a Tisza szabályozását és nagy lendülettel és lelkesedéssel igyekezett megfékezni a Vaskapu zuhatagait, hogy lehetővé tegye Magyarország számára a kivitelt a Dunán és a Fekete-tengeren át. A Kiss fivérek és gróf Széchenyi igyekezete tehát egyazon gyökérből eredt. A víz elemi erejének a megfékezésére törekedtek, a folyókat pedig közlekedésre akarták felhasználni a nagy nemzetközi kereskedelmi és hajóutak irányában.

190