Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

Kifejtve az elveket, amelyekhez ez a „hazafias társaság”17 tartani fogja magát, a Kiss fivérek azt is megmagyarázták, hogyan képzelik el tevékenységét a gyenge termésű években, miután a raktárakban levő mennyiség, a külfölddel lebonyolított sikeres kereskedelmi ügyletet követően, már az állam tulajdona lett.

Ha valamely vidéken az aszály miatt élelemhiány keletkezik, a vármegyék és a városi magisztrátusok az uralkodóhoz fordulnak. Egyedül neki lesz joga utasítani a társaságot, hogy mekkora mennyiséget és milyen részletekben szállítson a veszélyeztetett községekbe és városokba. Az illetékes vármegyék vagy a szabad királyi városok hivatalosan megerősítik, hogy az adott mennyiséget átvették.

A községek kötelesek a következő két évben két részletben visszaszolgáltatni a kölcsönvett lisztmennyiséget. Egy mázsa kenyérlisztért 1,5 pozsonyi mérő rozst, 1 mázsa fehérlisztért 2 mérő búzát kell visszaadniuk. Ezenfelül nyomban a búza átvételekor a községeknek őrlés jogán, szállítási költségek és egyéb illetékek fejében 18 krajcárt kell fizetniük mázsánként, vagy ha nincs pénzük, egy mázsa kenyérlisztért 2 mérővel adnak vissza a másfél helyett, mégpedig két év alatt két részletben. A kölcsönzött liszt rendszeres visszaszolgáltátásáért a vármegyei és a városi hatóságok felelnek. A határidőket pontosan be kell tartani, hacsak az uralkodó meg nem változtatja őket. A nagyvárosoknak, amelyek nem termelnek gabonát, és így a kölcsönvett mennyiséget nem tudják természetben visszaadni, az uralkodó előzetes jóváhagyásával megengedhetik, hogy megvegyék a lisztet a társaságtól, mégpedig 2 forint 18 krajcáros áron mázsánként, azzal a feltétellel, hogy a városi elöljáróság a lisztet kiosztja a pékeknek, akik a 4 fontos jól kisütött kenyeret 6 krajcáros áron adják el a vásárlóknak.

Kereskedelmi társaságuk „hazafias” jellegét a Kiss fivérek abban látták, hogy a rosszul termő években megmentik a népet az üzérektől és az uzsorásoktól. Lehetővé kellett volna tenni a szegényparasztnak, hogy a búzáért ne fizessen háromszoros vagy négyszeres árat, a városi lakosságnak pedig, hogy a szükséges kenyérmennyiséghez hozzáférhető áron jusson hozzá.

17. A javaslattevők az eredeti szövegben ezt az elnevezést használják: „Patriotische Société”. Ezzel nyilvánvalóan azt akarták hangsúlyozni, hogy új, a monarchiában még ismeretlen típusú és jellegű gazdasági társulásról van szó.

188