Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket
lalnia kellene a pénzügyi terhek egy részét. Az első mennyiségek felvásárlását maga finanszírozná, e célból 200 000 rajnai forintot biztosítana a maga eszközeiből. Az állam csak az első 50 000 mázsa (2 800 tonna) megvásárlása után kezdené visszafizetni a társaságnak a beszerzett lisztet. A törlesztés részletekben történne, mégpedig minden elraktározott 50 000 mázsa liszt után. A kereskedelmi társaság az említett 200 000 forint előlegen kívül 300 000 forint kauciót helyezne letétbe az államnál, ez lenne a szavatosság, hogy a raktárak feltöltése megszakítás nélkül folyik, kivéve az olyan előre nem látható kényszerítő körülményeket, mint a háború, a pestis vagy az országban kitörő nyugtalanság. Hatmillió mázsa lisztért az államnak összesen mintegy 13 millió forintot kellene befektetnie, egy-egy mázsáért 2—3 rajnai forintot számítva. A Kiss fivérek projektuma tehát igen nagy összeget igényel a kincstártól, ami súlyos financiális megterhelést jelentett volna egy örökösen eladósodott állam számára, amely abban az időben ráadásul még a napóleoni háborúkba is belekeveredett. Ezt természetesen jól tudták a Kiss fivérek is, ezért egy olyan pénzügyi operációt ajánlottak a kincstárnak, amely lehetővé tette volna, hogy hozzájusson a szükséges pénzhez. Javasolták az úgynevezett Bancozettelek, egyfajta papírpénz, illetve értékpapír kibocsátását. E pénz fedezete az elraktározott liszt, tehát az a termék lenne, amelynek használati és forgalmi értéke is van, mind belföldön, mind külföldön. Az osztrák pénzügyek terén az ilyen ügylet nem számított egészen újnak, mert az osztrák birodalom már folyamodott hasonló megoldásokhoz, amikor nagy pénzügyi nehézségekkel küszködött, vagy amikor nem állt rendelkezésére elegendő fémpénz. Abban az időben már más országok is rákényszerültek hasonló műveletekre. A nagyobb mennyiségű nemesfém-fedezet nélküli pénz forgalomba bocsátásával azonban, akárcsak napjainkban is, növekedett volna az áremelkedések és az infláció veszélye. Az udvar még Mária Terézia idején folyamodott kasonló pénzügyi manőverhez. Általában a bécsi városi bank (Wiener Stadtbank) útján bonyolította le, de jelzálogként mindig le kellett valamit kötnie. Éppen Mária Terézia uralkodása idején egész Bánátot átengedték ennek a banknak jelzálogként. Az összeg nagysága és az inflációveszély miatt a bankjegyekkel való ügylet képezte a kulcsfontosságú, de egyben a leggyengébb pontját is a Kiss fivérek tervezetének. Később megtudjuk, milyen értékelésre talált az illetékes állami szerveknél. Mi célt szolgált volna a reális fedezet nélküli bankjegyeken felvásárolt és elraktározott liszt — a két mérnök elképzelése szerint — azokban az években, amikor jó a termés? Rövi186
