Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

ez tolerálható, de csak azzal a feltétellel, hogy a dohánykereskedőkre az áru értékének egytizede vagy egyhetede arányú adót vetnek ki, hogy az iparosok mérsékelt illetéket fizetnek, a parasztok pedig a szokásos úrbért róják le. Ez azt jelenti, hogy magánszemélyeknek, nem pedig a társaság kiváltságos alkalmazottainak kell őket tekintenünk. A kiváltságos hajózási társaságnak pedig tudtára kell adni, hogy ezek az ítéletek a 25 évre szóló szerződés lejárta után a kincstár birtokába mennek át, mert a kamara előzetes beleegyezése nélkül építették őket. Ezrét a kincstár nem is fogja megvásárolni ezeket, mint a többi épületet.

A szerződéssel ellentétben a társaság valamivel több mint 6 millió téglát is gyártott, és mivel a téglagyártás állami egyed- árusítási jog, ezért minden ezer darab után 30 krajcárt köteles fizetni, a már legyártott és az ezután gyártandó téglákat is figyelembe véve — vélekedett a kamarai adminisztráció.

A magyar kamara azonban ebben a kérdésben is jóindulatú volt a csatornaépítőkkel szemben: úgy foglalt állást, hogy a csatorna létesítményeinek építéséhez felhasznált téglák után nem kell illetéket fizetni. Csak akkor lenne köteles a társaság megfizetni az előírt illetéket, ha eladná ezeket a téglákat.

Hogy a kamarai adminisztráció milyen szigorúan gyakorolta a terepen az ellenőrzést és mennyire ügyelt a szerződéses kötelezettségek betartására, ezt a 4. szakasz bizonyítja. Ebben olvashatjuk, hogy 1794 júliusában a társaság egy elárusítója a Cservenka melletti üzletben húst és bort mért ki olyan személyeknek, akik nem a csatornán dolgoztak. Miután megfenyegették, hogy elkobozzák vagyonát, beszüntette ezt a törvénytelen kereskedelmet. Szivác faluban viszont az út mellett, 100 lépésre a leendő csatornától, kantint nyitottak és bort mértek ki. Mivel az út mellé nem szabad épületet emelni, a zombori kamarai adminisztráció elrendelte a csatorna igazgatóinak, hogy az épületet haladéktalanul romoblják le, amit ezek meg is tettek. A magyar kamara helyben hagyta a zombori adminisztráció eljárását és felhatalmazta, hogy a jövőben is így járjon el.

Végül a Bécsnek címzett beadvány 5. pontjában a magyar kamara közölte, hogy a társaság szervei Sztapár mellett, a csatornának kijelölt terület közelében 3 6/8 hold legelővel többet kebeleztek be, mint amennyit odaítéltek nekik, és ezzel ugyancsak megkárosították a paraszt alattvalókat. A magyar kamara ennek kapcsán újabb adatokat kért a helyszínről és ígéretet tett, hogy amint kézhez kapja és áttanulmányozza őket, eljuttatja Bécsbe.

178