Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

rúk idején és még két évtizedig a bécsi kongresszus után. A napóleoni háborúk viharos napjaiban, a súlyos kataklizma alatt, miközben felbomlott a régi rend, fokozatosan testet öltött a bács­kai víziút, a legnagyobb építészeti vállalkozás a Közép-Duna- melléken a római idők óta. A csatornaépítés harmadik esztendejében, 1795-ben, Auszt­ria és Oroszország harmadszor osztotta fel Lengyelországot, s ez új birtokokat hozott a Habsburg-birodalomnak, Krakkót, Lub- lint, Chelmot és Sandomierz-t — a Pilica, a Visztula és a Bug folyók völgyének vidékét. A következő esztendőben, 1796-ban Ausztria két csatát vesztett a Franciaországgal folytatott hábo­rúban, Würtzburgnál és Ambergnél, 1797-ben pedig Olaszország területén vesztett csatát a franciáktól. Miközben 1799 és 1805 között dúlt a második koalíciós háború, a Duna—Tisza-csator- na építése befejeződött, és át is adták a forgalomnak. Okkal mondhatjuk tehát, hogy a csatorna az új század vi­haros éveiben épült, egy történelmi korszak alkonyán és egy másik korszak hajnalán, s mindez közvetve vagy közvetlenül ilyen vagy olyan módon tükröződött a munkálatok menetében is. Ezért kellett megemlíteni ezeket az eseményeket, mielőtt figyel­münket ismét a csatorna születésére összpontosítanánk. A csa­torna építésének viharos volt a története; nem kevésbé volt drámai tervezőinek és építőinek a sorsa sem! 2 2. VISZÁLYOK A VÍZIMALMOK MIATT Természetes és érthető, hogy az állami levéltárakban, a munkaerő problémáját kivéve, nem találtuk írásos nyomát az épí­tés kezdeti, bizonytalan lépéseinek a csatornaépítés első két szakaszára vonatkozóan. A létesítményt magán-részvénytársaság építette, amelynek számos összetett és ismeretlen problémá­val kellett megküzdenie a Telecskai-dombok déli szegélye bo­nyolult hidrológiai feltételei közepette, ahol az új víziút med­rét ásták. Átengedve a felelősséget a tervezőknek meg a társa­ság képviselőinek, a bácskai vármegyei és kamarai szervek ébe­ren figyelték a munkálatok előrehaladását, gondot viselve, ne­hogy megszegjék a szerződés és a kiváltságok biztosította fel­tételeket és kötelezettségeket. A fennmaradt dokumentumok ta­núsága szerint az állami szervek az első két évben nem róhat­tak fel semmit az építőknek. Az építés második évének végén azonban az állami központi irányító szervek komoly figyelmez­tetést kaptak, hogy az építőhelyen nem minden történik úgy, ahogyan kellene. A magyar kamara meglehetősen nyugtalanító­nak értékelte ezeket a híreket, és tudva, hogy maga is felelős a nagyszabású hidrotechnikai vállalkozás sikeréért vagy kudar­176

Next

/
Thumbnails
Contents