Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket
rúk idején és még két évtizedig a bécsi kongresszus után. A napóleoni háborúk viharos napjaiban, a súlyos kataklizma alatt, miközben felbomlott a régi rend, fokozatosan testet öltött a bácskai víziút, a legnagyobb építészeti vállalkozás a Közép-Duna- melléken a római idők óta. A csatornaépítés harmadik esztendejében, 1795-ben, Ausztria és Oroszország harmadszor osztotta fel Lengyelországot, s ez új birtokokat hozott a Habsburg-birodalomnak, Krakkót, Lub- lint, Chelmot és Sandomierz-t — a Pilica, a Visztula és a Bug folyók völgyének vidékét. A következő esztendőben, 1796-ban Ausztria két csatát vesztett a Franciaországgal folytatott háborúban, Würtzburgnál és Ambergnél, 1797-ben pedig Olaszország területén vesztett csatát a franciáktól. Miközben 1799 és 1805 között dúlt a második koalíciós háború, a Duna—Tisza-csator- na építése befejeződött, és át is adták a forgalomnak. Okkal mondhatjuk tehát, hogy a csatorna az új század viharos éveiben épült, egy történelmi korszak alkonyán és egy másik korszak hajnalán, s mindez közvetve vagy közvetlenül ilyen vagy olyan módon tükröződött a munkálatok menetében is. Ezért kellett megemlíteni ezeket az eseményeket, mielőtt figyelmünket ismét a csatorna születésére összpontosítanánk. A csatorna építésének viharos volt a története; nem kevésbé volt drámai tervezőinek és építőinek a sorsa sem! 2 2. VISZÁLYOK A VÍZIMALMOK MIATT Természetes és érthető, hogy az állami levéltárakban, a munkaerő problémáját kivéve, nem találtuk írásos nyomát az építés kezdeti, bizonytalan lépéseinek a csatornaépítés első két szakaszára vonatkozóan. A létesítményt magán-részvénytársaság építette, amelynek számos összetett és ismeretlen problémával kellett megküzdenie a Telecskai-dombok déli szegélye bonyolult hidrológiai feltételei közepette, ahol az új víziút medrét ásták. Átengedve a felelősséget a tervezőknek meg a társaság képviselőinek, a bácskai vármegyei és kamarai szervek éberen figyelték a munkálatok előrehaladását, gondot viselve, nehogy megszegjék a szerződés és a kiváltságok biztosította feltételeket és kötelezettségeket. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint az állami szervek az első két évben nem róhattak fel semmit az építőknek. Az építés második évének végén azonban az állami központi irányító szervek komoly figyelmeztetést kaptak, hogy az építőhelyen nem minden történik úgy, ahogyan kellene. A magyar kamara meglehetősen nyugtalanítónak értékelte ezeket a híreket, és tudva, hogy maga is felelős a nagyszabású hidrotechnikai vállalkozás sikeréért vagy kudar176