Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

V. fejezet. A részvényjegyzés, a munkálatok megkezdése és a munkaerő okozta nehézségek

Volt-e kedvező visszhangja a Kiss fivérek felhívásának, amelyet a sajtó útján és a potenciális részvényesekkel való közvetlen kapcsolatokban ismertettek? Erre a kérdésre a Kiss fivéreknek ugyancsak a Magyar Hírmondóban megjelent másik cikkéből kapunk választ.11 Ebből megtudjuk, hogy csak 30 darab 1000 forintos és 60 darab 500 forintos részvény maradt eladatlan, vagyis 60 000 forint értékű részvény maradt meg, ami viszonylag igen kevés, ha tudjuk, hogy összesen 800 000 forint értékű részvényt ajánlottak fel a tőkepiacnak. Minden jel szerint a részvények nagyobb részét Bécsben értékesítették, mégpedig elsősorban az 5000 forintos első osztályú részvényeket. A közepes és kisrészvényesek, a budaiak és a pestiek számára nyilvánvalóan igen kevés maradt. Bizonyosnak látszik az a következtetés, hogy a budai és a pesti értékesítési központban az érdeklődők csak április 19-én szereztek tudomást az ügyletről, miután a részvények zöme már gazdára talált. Valószínű, hogy csak március 29-e után találtak üzlethelyiséget a magyar fővárosban a részvények értékesítésére, mert erről a Kiss fivérek különben már az első idézett cikkükben tájékoztattak volna. Az is feltételezhető, hogy Bécsben a részvényeket gyorsabban sikerült eladni, mint ahogyan gondolták. Március 29-én ugyanis a csatorna tervezői még részvényjegyzésre buzdítják a publikumot, hangoztatva az ebből eredő hasznot, míg húsz nap múlva már csak minimális számú részvény volt eladatlan. A Kiss fivérek valószínűleg abban bíztak, hogy miután a bejegyzés Bécsben befejeződik, marad elegendő Magyarország számára is, különben nem lett volna okuk arra, hogy második cikkükben külön hangsúlyozzák, miszerint már csak 90 részvény maradt, ám ezeket Magyarország, Erdély, Bánát, Horvátország és Szlavónia12 érdekelt személyeinek tartják fenn. A tervezők kétségtelenül érdekeltek voltak abban, hogy a részvényesek között elegendő magyar nagybirtokos legyen a magyar fővárosból és vidékről is, mert befolyásuk erősödött a helytartó- tanácsban, a magyar kamarában és a vármegyében II. Józsefnek 1790-ben bekövetkezett halála után.

A részvényjegyzést megelőzően a magyar fővárosban is meg kellett oldani a befizetés módját. Alkalmaztak egy Schick- mayer nevű közvetítőt, aki a »királyi helytartóság ügynöke és a kiváltságos társaság meghatalmazottja13 címen működött, székhelye pedig Budán volt. Meghatalmazása azonban nem volt olyan széles körű, mint a bécsi bankáré, és másképpen is folytatta ügyvitelét. A cikkből megtudjuk, hogy a részvénybejegyzéskor nem közvetlenül nála kellett a pénzt letétbe helyezni, hanem a budai

11. 1793. április 19-i szám, 533. o.

12. Ugyanott. A Kiss fivérek a „Sciavonia” (Slavonija) kifejezést Tótországnak fordítják magyarra.

13. Ugyanott, 534. o.

166