Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
Véleményünk szerint ez a két motívum volt az igazi oka a kamara és az udvar közötti, egy — első pillantásra nem túl lényegesnek tűnő — kérdés miatt kialakult feszültségnek, és annak, hogy elintézéséhez nem kevesebb mint hat hónapra volt szükség. Miközben folyt az egyezkedés a jobbágyoknak a csatorna- építésnél való alkalmazása kapcsán, a Kiss fivérek más intézkedéseket tettek a szükséges munkaerő mozgósítása érdekében,42 amely elsőrendű és alapvető feltétele volt nagy vállalkozásuk végrehajtásának. 5. KIRÁLYI KIVÁLTSÁG A CSATORNA MEGÉPÍTÉSÉRE A Kiss fivérek és a magyar kamara közötti szerződés aláírásával nagy lépés történt ugyan, de még nem intéztek el minden formaságot a részvénytársaság megalapítása körül. Ahhoz, hogy a részvénytársaság életre keljen és működni kezdjen, még két dolgot kellett elintézni. Az első jogi jellegű volt: az 1793. március 27-én megkötött szerződéssel a Kiss fivérekre szállt jogokat át kellett ruházni a kiváltságos hajózási társaságra; a másiknak pedig az volt a célja, hogy végre megalakuljon a társaság, kellő számú részvényes gyűljön össze, és megválaszthassák a társaság testületéit és funkcionáriusait. Az első feladat végrehajtását eléggé alaposan nyomon követhetjük és rekonstruálhatjuk a rendelkezésre álló levéltári anyagokból, ezzel szemben a társaság tulajdonképpen megalakítását és szerveinek megalakítását illetően megbízható források hiányában már sokkal korlátozottabbak a lehetőségeink. Mivel magyarázhatjuk ezt? A társaság jogi helyzetét szabályozó dokumentumok szerencsére fennmaradtak a bécsi kamarai levéltárban. A kiváltságos hajózási társaság archívumi anyagát, Bácska 1941-ben történt megszállásáig a társaság zombori székhelyén tartották, onnan meglehetősen megbízható források szerint Budapestre kerültek. Nem tudtuk azonban felderíteni, hogy fennmaradtak-e egyáltalán, és ha igen, hol őrzik őket. A bécsi kamarai levéltárban a XVIII. század végéről fennmaradt a társaság évi közgyűléseinek néhány jegyzőkönyve; nem sikerült azonban megállapítani, hogy ezeket milyen időpontoktól kezdve vezették. Nincs kizárva, hogy ez kezdettől fogva gya42. Lásd a 32. lábjegyzetet. 153
