Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
tanak a kicstári erdőkből a csatornaépítés szükségleteire. A kérelmet valamelyest módosították, leszögezve, hogy a társaságnak a becsei és a kanizsai lerakatokról árusítanak deszkát és épületfát előre megszabott áron és azzal a könnyítéssel, hogy a fáért csak a csatorna befejezte után három évvel fizetnek. A csatornaépítéshez szükséges többi fát a kincstári erdőkből biztosítják a társaságnak, azzal a feltétellel, hogy először a lakosságot látják el és nem okoznak kárt az alapvető erdőállományban. Az erdő megkímélésére vonatkozó rendelkezés külön figyelmet érdemel, mert a XVIII. század végén született és mert lehetővé teszi, hogy jobban megértsük az abszolút monarchia természetét és történelmi jelentőségét a feudális társadalomban, azt a funkcióját, amelyet e társadalom felbomlása előtti szakaszban betöltött. A közvetlenül a kincstári erdőkből leszállított épületanyag tekintetében azt a kedvezményt nyújtották a társaságnak, hogy ezért csak a csatorna befejezése után kell fizetni az akkor érvényes árak szerint.17 A kilencedik és a tizenharmadik szakasszal a társaságnak engedélyezték, hogy hajóikon magyar címeres lobogót tűzzenek ki, és hogy a csatorna, ha befejezték, II. Ferenc nevét viselje. A szerződésnek a magyar kamara és Kiss József meg Kiss Gábor részéről 1793. március 27-én történt aláírásával, a csatorna tervezői és kezdeményezői formailag is viselői lettek az említett kedvezményeknek csakúgy, mint a szerződéses jogoknak és kötelezettségeknek, annak ellenére, hogy a szerződés rajtuk kívül a társaságot és annak jogait és kötelezettségét is említi. A privilegizált hajózási társaság tényleges megalakulása után a kincstár iránti kötelezettség viselőjének eme meghatározatlansága, kettőssége és nem eléggé precíz megállapítása nem tetszett sem a kincstárnak, sem a részvényeseknek. A társaság ezért 1794-ben megindíthatta az eljárást, hogy a szerződés és a kedvezmények hordozója 1793. március 27-étől maga a privilegizált hajózási társaság legyen.18 17. A szerződés megkötésekor a becsei és a kanizsai lerakatokon levő fa árát így szabták meg: 1 tölgyfatörzs 1 puhafatörzs, nagy méretű 1 puhafatörzs közepes, tutajjal szállított 1 puhafatörzs gyenge minőségű, tutajjal szállított 1 vastagabb, épületfának alkalmatlan törzs 1 puhafatörzs, vékony 100 darab deszka 18. C. U., 33. füzet Nr 732., 1793. V./107. szám, 93. föl. 1 forint 12 krajcár 1 forint 45 krajcár 1 forint 36 krajcár 1 forint 24 krajcár 1 forint 20 krajcár 1 forint 10 krajcár 15 forint — 142
