Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
3. AZ ELSŐ VISZÁLYOK ÉS ÖSSZETŰZÉSEK. A VIDÉKI HATÓSÁGOKKAL Alighogy aláírták a szerződést, a budai helytartótanácsnak a magyar kamarával együtt meg kellett oldania azt a viszályt, amely egyrészről Bácska vármegye és Zombor szabad királyi város, másrészről a Kiss fivérek között robbant ki. Amint a magyar kamarának az uralkodóhoz intézett 1793. április 11 -i felterjesztéséből kitűnik, a viszály már a szerződés március 27-én történt aláírása előtt keletkezett, ami arra enged következtetni, hogy a két tervező egyike valószínűleg ezt megelőzően Bácskában járt és előkészítő munkálatokat végzett, és onnan ment Budára a szerződés aláírására.19 Jellemző, hogy a magyar kamara személyesen az uralkodóhoz fordult és levelében azt írja, hogy a vármegye és Zombor város »megkísérelt nehézségeket gördíteni Kiss József és Kiss Gábor útjába, hogy ezzel hátráltassák ezt a vállalkozást«. A viszály tulajdonképpen a Bácsföldvárnál levő, a magyar kamara által bérelt két nagybirtok miatt keletkezett. A birtokok magánbérlői úgy vélték, hogy a csatorna megépítésével jelentősen megkárosodnak. A Kiss fivérek ezek után javaslatot tettek, hogy a nagybirtokokat adják nekik bérbe 25 évre. A kamara úgy ítélte meg, hogy ez ütközik a csatorna építéséről kötött szerződés tizenegyedik szakaszával, amely előirányozza ugyan, hogy a kincstári földeket díjtalanul átengedik a csatornaépítés céljaira, de csak akkora területet, amennyi okvetlenül szükséges. Javasolta, hogy csökkentsék a haszonbért az eddigi bérlőknek, de csak annyival, amennyivel a csatorna építése által megkárosodnak. Ezt a veszteséget azonban a kincstárnak kell vállalnia, mert ingyenesen kell átengednie a tulajdonában levő földet a csatorna- építőknek. Ha a bérlők ebbe nem mennek bele, akkor új licitálást kell kihirdetni a két vitás birtok bérbeadására. A Kiss fivérek azonban csak akkor kaphatják meg a bérleményt, ha többet kínálnak, mint a többiek. A kamarának tehát nem volt szándékában a Kiss fivéreket favorizálni a többi bérlővel szemben. Miután az ügyben lebonyolították a törvényes eljárást és vitát folytattak róla mind a magyar udvari kancelláriában, mind a kamarai igazgatóságban, majd miután e két intézmény véleményezésével végső döntéshozatalra átutalták az uralkodónak, megszületett a végleges döntés.20 II. Ferenc elfogadta a magyar kamara és a helytartóság javaslatát, azzal a kiegészítéssel, hogy a csatornaépítéshez szükséges földterülettel szakaszonként, a csatornaásás előrehaladtával bocsássák a társaság rendelkezésére. 19. C. U„ 33. füzet, Nr 732., 1793. V./229. szám, 106—109. föl. 20. Ugyanott, 99—112. föl. 143
